Óbuda-békásmegyer hivatalos fakatasztere

Tilia americana

A T.platyphylloshoz hasonló megjelenésű, de levelei feltűnően nagyok (fiatal korában 25-30 cm-esek is lehetnek!), a fonákukon csak az oldalerek zugaiban szőrösek. Halványsárga, enyhe illatú virágai a T. tomentosaéhoz hasonlóan későn (június végén, július elején) nyílnak.

Tilia × europea

15–30, néha akár 50 m magas fa. Morfológiai bélyegei szülőfajai, a kislevelű hárs (Tilia cordata MILL.) és a nagylevelű hárs (Tilia platyphyllos SCOP.) tulajdonságait ötvözik: levelei közepesek vagy nagyok, színükön majdnem teljesen kopaszok, fonákukon az érzugokban, az ereken és az egész lapon szőrösek.Virágzata kevés virágból áll, virágai sárgásak, illatosak. Makktermései hamvasak és kissé bordázottak. Őshonos, Európában elterjedt.

Tilia × euchlora

Közepes növekedésű, 15–20 méter magasra és 10–12 méter szélesre növő fa. Koronája kúpos, de gyengébb ágrendszere miatt a korona teteje visszahajlik.Levelei 10 cm hosszúak, ferdén szíves vállúak, színükön fénylő sötétzöldek. Sárga virágai júliusban nyílnak. Gyökérzete általában a talaj felső részén helyezkedik el, jól bírja a száraz, meszes talajokat.Jó várostűrésű, mérete miatt kis utcákban is jól mutat.

Thuja plicata

Észak-Amerika nyugati területeiről származik ez a termetes tuja faj, mely természetes környezetében akár az 50m-es magasságot is meghaladhatja, s ezzel a ciprusfélék legnagyobb tagjának számít. Az óriás tuja kifejezetten hosszú életű fa, hiszen legidősebb példányai több mint 1000 évesek. Ez az észak-amerikai indiánok által nagy becsben tartott fa puha, de tartós fája miatt ideális faanyagként szolgál, de emellett dísznövényként is egyre népszerűbb. Szoliternek vagy nyírott sövénynek egyaránt ültethetjük ezt a kúpos növekedésű örökzöldet, melynek sűrű hajtásait pikkelyszerű levelek sokasága borítja. Az óriás tuját gyors növekedés és jó tűrőképesség jellemzi, ezért sokoldalúan használható a kertben. Kertészeti változatai jellemzően nem közelítik meg az alapfaj gigászi méretét, de a 10-20 méteres magasságot így is gyakorta elérik. Térigénye közepes, kisebb kertbe leginkább nyírott sövénynek érdemes ültetni. Leggyakoribb fajtái az ‘Atrovirens’, a sárgászöld ‘Aurea’, valamint a krémfehér csíkos ‘Zebrina’.

Thuja orientalis

A hazai kertek és parkok kedvelt örökzöld díszfája a Kelet-Ázsiából származó keleti tuja vagy életfa, mely ugyan nem tartozik a valódi tuják (Thuja spp.) közé, de hasonló megjelenése miatt gyakran illetik ezzel az elnevezéssel. Ezt a kistermetű fát, vagy nagyobb cserjét a buddhisták már hosszú idők óta a hosszú élettel és az életerővel társítják. Valóban hosszú életű, akár több száz évig is életképes dísznövény, mely kezdetben igen sűrű ágrendszerrel rendelkezik, de az idő múlásával koronája rendszerint nyitottabbá válik. Vörösesbarna hajtásait borító pikkelylevelei zöldek vagy sárgászöldek, a nyugati tujához képest nem kifejezetten illatosak. Örökzöld lombja a tél folyamán kissé megbarnulhat. Attraktív, borókára emlékeztető szarvacskás toboztermései kezdetben hamvas kékek, majd az idővel megfásodnak és szétnyílnak. Magassága kb. 4-8 méter, de léteznek ennél lényegesen alacsonyabb, törpe változatok is.

Thuja occidentalis

Észak-Amerikából származó lassú növekedésű örökzöld fa, melyet hazánkban is előszeretettel ültetnek kertekbe és parkokba, elsősorban térelválasztónak. Ez a toboztermésű díszfa a 16. században került át Európába, s népszerűsége azóta is töretlen. A nyugati tuja kifejezetten hosszú életű növény, a legidősebb példányok életkora az ezer évet is meghaladja. Oszlopos növekedésű tuja faj, mely 10-20 méternél nem nő magasabbra, de léteznek ennél kisebb, törpe növekedésű, sőt gömbformájú fajtái is (pl. ‘Danica’, ‘Golden Globe’, ‘Kobold’). A legismertebb oszlopos fajták között megemlíthető a ‘Smaragd’, a ‘Holmstrup’, a ‘Romantika’, a ‘Malonyana’ és ‘Malonyana Aurea’, a ‘Columna’, valamint a ‘Brabant’. Örökzöld pikkelylevélzete fajtától függően lehet zöld vagy sárgászöld. Nyírott vagy nyíratlan sövénynek egyaránt alkalmas.

Taxus sp.

A hajtása olajzöld, a napos oldalán kissé vöröses. A levélér erősen kiemelkedő T. x media. A hajtás sárgászöld. A levélér csak gyengén emelkedik ki T. baccata.

Taxus baccata

Nagy kultúrtörténeti hagyományokkal rendelkező, igen hosszú életű örökzöld fa, mely már a kereszténység előtti időkben kivívta az emberek tiszteletét, s mely évezredek óta a halál és az újjászületés körforgásának szimbóluma. Ez a Magyarországon egykor védettséget élvező faj, mely Nyugat- és Dél-Európában, Irán északi részén, valamint Délnyugat-Ázsiában őshonos több ezer évig is elélhet, s ez a tény már önmagában is különlegessé teszi ezt a fenséges, sötétzöld lombú növényt, mely megannyi irodalmi műben is feltűnik. Ennek a legtöbbször kétlaki, nem a fenyőfélék, hanem a tiszafafélék családjába tartozó fának a megbecsültségét mi sem bizonyítja jobban, hogy a kelta idők letűntével, a keresztény templomokat és temetőket is e növények köré ültették, tiszteletben tartva e méltóságteljes fákat.Maga a növény kifejezetten lassú növekedésű, mely kifejlett korában nyírás nélkül szélesen kúpos, később kupolaszerű koronájú középmagas fává fejlődik. Sötétzöld, tűszerű, lapos levelei sűrűn borítják be a növény viszonylag vékony, de hajlékony ágait, melyek kérge vörösbarna színű. A tiszafa lombozata jól tűri a metszést, visszavágás után könnyen megújul, ezért sövény nevelésére is igen alkalmas. Mivel a termős egyedek augusztus-szeptemberben csésze alakú, egyik végén lyukas, piros színű dekoratív terméseket nevelnek, ez a cserje szép dísze lehet a kerteknek, parkoknak is, ha elég hely áll a rendelkezésre. Fontos tudni, hogy a mutatós termések magköpenyén kívül e fa minden része igen mérgező, viszont az édes ízű, húsos magköpeny a madarak és a mókusok egyik kedvenc tápláléka. A madarak által emésztetlenül elhullajtott magok biztosítják e növény szaporodását. A közönséges tiszafa a leghosszabb életű európai növényfaj, melyet 2011-ben hazánkban az év fájává választottak. A kifejlett példányok magassága kb. 10-20 m, melynek eléréséhez 20-50 évre van szüksége.

Tamarix tetrandra

Alacsony termetű, görbe törzsű, kusza ágrendszerű, pikkelylevelű lombhullató cserje. Kérge sötétbarna, ágai saját súlyuk alatt lehajlanak. Apró 2-5 mm hosszú és 0,8-1,2 mm széles, tojásdad vagy lándzsás, hegyes csúcsú világoszöld pikkelylevelei spirálisan szórt állásúak, a fiatal hajtást teljesen elfedik. Négytagú, halvány rózsaszín virágai 3-4 mm szélesek, kúposan kiemelkedő, piros magházuk csúcsán a 3 fehér bibe arra utal, hogy a magház három termőlevélből nőtt össze. Termése 5-6 mm hosszú kopácsokkal nyíló tok, melyből nyáron repítő szőrös magvak szabadulnak ki. A keleti tamariska mélyre hatoló gyökérzetével és pikkelyleveleivel jól alkalmazkodik a száraz, forró éghajlathoz, és nagyon jól bírja a rendszeres metszést és sótűrő, ezért autópályák és főutak középvonalába elválasztó sövényként ültetik. Egykori telepítésének helyén, például beszántott tanyákon és felszámolt bakterházak helyén a talajban maradt gyökérdarabokról felújul.

Tamarix gallica

A csoportból ez a nálunk legismertebb. 3-5 méteres cserje, vesszői vörösesbarnák, lombja világoszöld. Kicsi, halványrózsaszín virágai június-augusztusban nyílnak. Hazája a mediterrán medence nyugati részén van.