Acer buergerianum – Háromerű juhar
fénykép forrása: borhykert.hu
Kína keleti részén honos. 12–20 m magasra növő, terebélyes koronájú lombhullató fa.
Levelei jellegzetesen három karéjúak, ősszel narancssárgára, sárgára és pirosra színeződnek. Virága krémszínű, májusban virágzik.
Lependék termése 2–3 cm-esre nő, csomókban csüng a fán, idővel pirosasra színeződnek.
Napos, világos, félárnyékos helyen is megél. Jó vízáteresztésű, átlagos talajban érzi jól magát. Télálló, a magyarországi klímát jól bírja.
——————————————————————————————————————————
Acer campestre – Mezei juhar
fénykép forrása: Dr. Kerényi-Nagy V.
Őshonos fafaj, egész Európa, Kis-Ázsia, Kaukázus területén megtalálható, a gyertyános-tölgyesek, cseres tölgyesek alsó lomkoronaszintjét alkotja, de szinte minden száraz cserjésben, erdősávban megtalálható.
Közepes termetű fa, 10-25 m magasra nő meg. Kérge fiatalon sima vagy paraléctől dudoros kissé, idős korban hosszú pántokban válik le. Koronája tömött. Vesszei gyakran hosszan paralécesek. Levele hosszú nyelű, levéllemeze (3-)5 karéjú, ép szélű. Őszi lombszíne aranysárga.
Sárgászöld virágai lombfakadáskor nyílnak. Termései ikerlependékek, melyek pörögve szállnak a szélben.
Nagyon tág ökológiai amplitúdóval rendelkezik, ezért a leggyengébb termőhelyen, legszennyezettebb városi környezetben is megél. Jól metszhető, így magas, lombhullató sövény nevelhető belőle.
‘Elsrijk’ karcsú, tojásdad koronájú, egyenes és jó törzsnevelő fajta.
‘Lienko’ karcsú, teljesen oszlopos növekedésű fajta.
‘Queen Elisabeth’ ’ levelei mélyen tagoltak, a tagolatok karéjos-hullámos szélűek.
‘Red Shine’ kihajtáskor a levelei bordók.
‘Royal Ruby’ kihajtáskor a levelei bordók, levelei mélyen tagoltak, a tagolatok karéjos-hullámos szélűek.
——————————————————————————————————————————
Acer platanoides – Korai juhar
fénykép forrása: Dr. Kerényi-Nagy V.
Őshonos fafaj, mely egész Európában és Délnyugat-Ázsiában megtalálható, dombsági és hegyvidéki erdők elegyalkotó fafaja.
Terebélyes, szabályos alakú, közepesen magas, 20-25 méteres fává nőhet. Kérge sima, szürke, mely idővel hosszában berepedezik. Levele nagy méretű, ötkaréjú és fényesen elénk zöld, a levél széle ép, a karéjok csúcsai hosszan kihegyesedők. Őszi lombszíne piros vagy sárga.
Virága korán, lombfakadás előtt nyílnak, sárga, sárgászöld színűek. Termése hosszú kocsányon ülő, nagy szárnyú ikerlependék termés.
Mérsékelten árnyéktűrő, mérsékelten fényigényes faj. A szárazságot közepesen tűri. Füstgázokat és sózást rosszul viseli, ezért kis járműforgalmú területekre ajánlott.
Virága jó mézelő.
Erdészeti, faipari felhasználás, mivel fája kemény és rugalmas.
‘Chrimson King’ (vérjuhar) levele és termése bordó.
‘Emerald Queen’ karcsú tojásdad koronájú, ősszel aranysárgára színeződő.
‘Drummondi’ levélszéle fehér.
‘Parkway’ karcsú tojásdad koronájú.
‘Olmstedt’ (oszlopos juhar) szinte csak függőleges ágakat fejleszt, csak olyan helyre telepítendő, ahol LÉGKÁBEL NINCS!
(Korábban közkedvelt fajtája, a ‘Globosum’ (gömbjuhar) koronája szabályos gömböt alkot, rossz várostűrő képessége miatt NEM AJÁNLOTT!)
——————————————————————————————————————————
Acer pseudoplatanus – Hegyi juhar
fénykép forrása: Dr. Kerényi-Nagy V.
Őshonos fafaj, mely Közép-Európa és Délnyugat-Ázsia domb- és hegyvidékeinek fája. A gyertyános-tölgyesek, bükkösök elegyalkotó faja.
Terebélyes, esetenként oszlopos alakú fa, nagy termetű (30 m), egyenes, de villásodásra hajlamos törzset nevel. Nyílt, napsütötte helyeken terebélyes, ernyőszerű koronát fejleszt. Kérge pikkelyszerűen hámló.
Levelei tenyeresen osztottak, (3-5-) karéjúak. A levéllemez sötétzöld, fénytelen, szinte érdes. Fonáka hamvas, kékeszöld. A levél széle erősen fogazott. Őszi lombszíne aranysárga.
Virágai zöldessárgák, hosszú fürtben csüngnek alá, lombfakadással egyidőben jelennek meg. Termése, ikerlependék termés, a szárnyak derékszöget zárnak be egymással, magja gömb alakú.
Közepes hőigényű, mérsékelten árnyéktűrő. Kevésbe érzékeny, mint a korai juhar.
Fontos méhlegelő! Kiválóan alkalmas árnyas utcák fásítására, a tűző napot és a légköri aszályt nem szereti.
‘Leopoldi’ levelei fehéren márványos tarkák.
——————————————————————————————————————————
Acer tataricum – Tatárjuhar
fénykép forrása: botanikaland.hu
Elterjedése Közép- és Dél-Európa, Nyugat- és Elő-Ázsia.
Cserje vagy kistermetű (4–6 m) vagy néha nagytermetű (12–20 m magas) fa. Kérge szürkésbarna, téglalap alakban hámló.
A levelei keresztben átellenesen állnak, tagolatlanok, keskeny lándzsásak, szélük egyenlőtlenül 1–2× fűrészes szélűek. Virágai felálló, tojásdad bugába tömörülnek, csészeleveleik sárgásak, szirmaik fehéresek.
Termései csüngő bugában állnak, ikerlependékek, egymással hegyesszöget zárnak be, szárnyaik majdnem párhuzamosak egymással. Magháza domború. A szárny a magház közelében elkeskenyedő, már fiatalon bepirosodó.
Acer tataricum subsp. ginnala – Tűzvörös juhar
Ázsiai rokona az Acer tataricumnak, 3-as karéjú levelei ősszel vörösre színeződnek. Gyakran a tatárjuhar alfajaként kezelik.
Napos, félárnyékos fekvést kedvel. Verticilliumos hervadásra hajlamos.
——————————————————————————————————————————
Aesculus carnea ’Briotii’ – Piros virágú vadgesztenye
fénykép forrása: Dr. Kerényi-Nagy V.
10–15 m magasra növő, lombhullató fa.
Terebélyes, gömbölyded koronát nevel. Fényes sötétzöld tenyeresen összetett levelei vannak.
Fiatal barna törzse később vöröses barnára színeződik. Virágai felfele álló bugában nyílnak, élénk rózsaszínűek, április- májusban magas díszértéket adnak a fának.
——————————————————————————————————————————
Alnus glutinosa – Mézgás éger
fénykép forrása: terra.hu
Eurázsiában, Észak-Afrikában elterjedt.
20 méteresre megnövő, kúpos koronájú fa. Levelei kerekdedek, csúcsuk kicsípett.
Lombja ősszel zölden hull le. Virágai csüngő barkákban, lombfakadás előtt nyílnak.
Több kerti fajtája van, amelyek különböző mértékben szeldelt levelűek. (’Laciniata’, ’Incisa’, ’Imperialis’)
Nyirkos helyet kedvel, a pangó vizet is jól bírja.
——————————————————————————————————————————
Amelanchier lamarckii – Rézvörös fanyarka
fénykép forrása: botanikaland.hu
5-10 méter magasra növő, kúp alakú, nagy termetű cserje vagy kisméretű fa.
Április és május folyamán nagy tömegben, lomfakadás előtt virágzik.
Apró kékesfekete alma áltemése ehető, a madarak is nagyon kedvelik.
Őszi lombszíne a sárgától a tűzvörösig sokféle színű lehet. Eredetei hazája Észak-Amerika keleti része.
Nyirkos talajt kedvel, de kerti viszonyok között is jól fejlődik.
——————————————————————————————————————————
Carpinus betulus – Közönséges gyertyán
fénykép forrása: florapont.hu
Európában és Nyugat-Ázsiában elterjedt, 10–25 m magas, sudaras fa.
Szabadállásban gyertyaláng alakú koronát nevel. Kérge sima, hosszanti irányban fehéren erezett. Levelei keskeny lándzsásak, halszálkásan erezettek, szélük kétszeresen fűrészes.
Virágai egyivarúak, egylakiak, porzós és termős virágai egyaránt kettősbogas barkavirágzatba tömörülnek. Termése áltermés, makk, melyet körbevesz a nagy, 3 karéjű murvalevél.
Őshonos, erdőalkotó faj.
Nagy alkalmazkodó képessége van, száraz, silány talajban is megél.
——————————————————————————————————————————
Cercis siliquastrum – Júdásfa
fénykép forrása: Dr. Kerényi-Nagy V.
Hazája Dél-Európa, Kis-Ázsia. Alacsony, mindössze 6-10 méteres magas, gyakran többtörzsű fa vagy nagy termetű cserje. Kérge érdes, csaknem fekete színű.
Levelei vese alakúak. Április-májusban gyakran már lombfakadás előtt virágzik, virágait akár az egész törzsön nyithatja: a kauliflora (törzsön virágzás) jelensége miatt hívják Júdásfának, mert a keresztény hagyomány szerint Júdás megbánva Krisztus elárulását, egy ilyen fára akasztotta fel magát. Más magyarázat szerint Krisztus keresztfán kiömlött vérét szimbolizálja a törzsön vérfolyamként nyíló virágok. Hüvely termései szürkésbarna színűek.
Elsősorban parkfának alkalmas, de egy törzsre nevelve utcafásításra is alkalmas.
——————————————————————————————————————————
Corylus colurna – Törökmogyoró
fénykép forrása: Dr. Kerényi-Nagy V.
Hazája Délkelet-Európa, Kis-Ázsia homokos talajú, hegyvidéki erdei.
20-25 méter magas, szoliter állásban, majdnem tövétől ágas, szép alakú koronát nevel. Terebélyes, kúpos alakú. Kérge szürke, már egészen fiatalon feltűnően parásodik.
Levelei szélesek, tojásdad, szíves vállú, széle kétszeresen fogazott, felülete sötétzöld, sima, fonákja az erek mentén szőrös. Őszi lombszíne: sárga. Termése sallangos burokban fejlődik. Ehető.
Fény és melegigényes, szárazságot és városi levegőt közepesen tűri.
Fája „rózsafa” néven értékes bútorfa.
——————————————————————————————————————————
Crataegus monogyna ’Stricta’ / ’Dunakanyar’ – Egybibés oszlopos galagonya
fénykép forrása: Dr. Kerényi-Nagy V.
2–5 m magas cserje vagy kis fa.
Pálhája ép. Levelei kicsik-közepesek, ékvállúak, 3–5 hegyes karéjúak, a karéj csúcsa kevés fogú (1–3). ’Stricta’ vagy ’Dunakanyar’ nevű fajtája oszlopos növekedésű.
Virága bogernyőben nyílik, kellemetlen szagú, szirmai fehérek.
Áltermése piros színű csontáralma.
——————————————————————————————————————————
Crataegus nigra – Fekete galagonya
fénykép forrása: terra.hu
3–7 m magas cserje vagy kistermetű fa.
Hajtásai vastagon, szürkésfehéren molyhosak. A vesszők gyengén tövisesek.
Pálhalevelei sarló alakúak, mindkét oldalukon végig fűrészesek. A levelek a berkenyékéhez hasonlóak, ovális vagy gyengén deltoid kerületűek, 7–11–13 karéjúak, színükön fiatalon szürkésfehéren molyhosak, fonákukon maradandóan és szürkésfehéren gyapjasak. Szélük 1–2× fűrészes.
A virágok 1–2 cm átmérőjűek, fehérek, sátorozó buga virágzatba tömörülnek. A csontáralma áltermések feketék, benne 5 db fásodott falú tüsző (csontár) valódi termés található.
Védett, kipusztulással fenyegetett! Hazája a Kárpát medence.
——————————————————————————————————————————
Crataegus ×media ’Paul’s Scarlet’ – Paul’s Scarlet galagonya
fénykép forrása: Dr. Kerényi-Nagy V.
5–7 m magas, egyenes törzsű, sudaras fa.
Kérge szürke, ívesen, függőlegesen, hosszában válik le. Ágai ritkásan tövisesek.
Pálhalevelei kissé fogasak. Levelei kerekdedek, színük fényes és lekopaszodó, fonákuk kissé hamvas, lekopaszodó, 3–5 karéjúak, a karéjok kerekdedek, szélük a karéjok közepétől finoman fűrészes.
Virágai sokvirágú bogernyőben nyílnak, a virágok majdnem tömve teltek, élénk rózsaszínűek. A virágok jó körülmények között az ágakat teljesen el tudják takarni.
Csontáralma áltermései pörgettyű alakúak, tetejüknél a legszélesebbek, pirosak, kis koronaként a hegyes csészelevelek rajtuk felállnak, a 2–3–4 csontár kissé kilóg a termésből.
A XIX. század óta kedvelt díszfa, városi klímát jól bírja.
——————————————————————————————————————————
Euodia hupehensis (Syn. Tetradium daniellii) – Kínai mézesfa
fénykép forrása: Dr. Kerényi-Nagy V.
Koreában, Kínában és Tibetben őshonos.
Mintegy 20 m magasra megnövő, szürke, paraszemölcsös, sima kérgű, gömbölyded vagy ernyőszerű koronáját nevelő fa. Levelei páratlanul szárnyasan összetettek, a levélkék rövid nyelűek, számuk 7–9, a levélkék széles lándzsás.
Virágai ellaposodó, nagy bugába tömörülnek. Pártája csontfehér. Vörösesbarna tüszőcsokor terméseinek fekete magjait a madarak fogyasztják.
Bőségesen ad virágport és nektárt, így méhlegelő fafajként már hazánkban is telepítik, több parkban is megtalálható.
——————————————————————————————————————————
Fagus sylvatica – Európai bükk
fénykép forrása: terra.hu
Általában 15–25, de akár 50 m magasra megnövő, zárt állományban keskeny-oszlopos, szoliterként tojásdad koronájú, sudaras fa.
Kérge sima és grafitszürke. Hajtásai zegzugosak, de csüngő ágú változatai is ismertek:
’Purpurea Pendula’ bordó levélszínű
’Aurea Pendula’ aranysárga levélszínű
’Pendula’ zöld levélszínű
Rügyei igen nagyok, karcsú orsó alakúak. Levelei kissé aszimmetrikusak, oválisak, halszálkásak, szélük hullámos, élük pillás.
——————————————————————————————————————————
Fraxinus angustifolia subsp. danubialis – Magyar keskenylevelű kőris
fénykép forrása: Dr. Kerényi-Nagy V.
Bennszülött alfaj, mely csak Kárpát-medencében, a Duna és mellékfolyóinak keményfaligeterdejében található meg.
Közepes méretű, 20-25 méteresre növő, terebélyes koronájú. Kérge szürkésbarna, fiatalon egyenletesen hosszában berepedezett, később dudorosan bordássá válik. Törzse egyenes, de villásodásra hajlamos. Generatív hajtásain a rügyek 3-as álörvökbe rendeződnek.
Levelei páratlanul szárnyasan összetettek, 7-13 feltűnően keskeny levélkével. Felszínük fényes, élénkzöld és sima. Őszi lombszíne sárgás vagy ibolyás-vöröses. Virágai aprók, zöldek vagy bíborszínűek. Lombfakadás előtt tavasszal nyílnak. Termése nagy csomókban fejlődő, enyhén csavart szárnyú lependék termés.
Természetes előhelyének köszönhetően a többletvízhatást, pangó vizet kedveli, viszont átlagos körülmények között is jól fejlődik, de némi szárazságot is elvisel.
Fája sárgásfehér, nehéz, kemény és rugalmas. Sporteszközök alapanyaga.
Fraxinus angustifolia ‘Raywood’ lombkoronája ősszel tűzpirosra színeződik.
——————————————————————————————————————————
Fraxinus excelsior – Magas kőris
fénykép forrása: Dr. Kerényi-Nagy V.
Szinte egész Európában és a Kaukázusban elterjedt. Természetes élőhelye a szikladomborzatú erdők, gyertyános-tölgyesek és bükkösök elegyfafaja.
Nagy termetű fa, 30 méteres magasságra nőhet. Terebélyes, oszlopos koronát növeszt, törzse egyenes, de villásodásra hajlamos. Kérge szürkésbarna, sima, idősebb korban repedezik csak be.
Levelei páratlanul szárnyasan összetettek, 9-13, keskeny lándzsás alakú, sűrűn fogazott szélű levélkével. Felszínük fényes, sötétzöld és sima. Lombja ősszel rendszerint zölden hull le. Virágai szirom nélküliek, bíborszínűek, rügyfakadás előtt kora tavasszal nyílnak. Termése nagy csomókban fejlődő, szárnyas lependék termés.
Mérsékelten melegigényes, fényigényes, a városi klímát, mérsékelt szárazságot, átültetést jól tűri. Jó utcafa.
——————————————————————————————————————————
Fraxinus ornus – Virágos kőris
fénykép forrása: Dr. Kerényi-Nagy V.
A faj őshonos, elterjedése Délnyugat -Ázsia, Közép- és Dél- Európa, mediterrán, szubmediterrán vidékei. Élőhelye a száraz, napos, köves lejtők, bokorerdők, mészkedvelő tölgyesek.
Kis termetű fa, mindössze 5-6 méter magasra nő meg. Kérge feltűnően sima, világosszürke. Lombja sűrű, tömött, mélyzöld.
Levelei páratlanul szárnyasan összetettek, 5-9 db, tojásdad alakú, sűrűn fogazott szélű levélkével. Felszínük fénytelen zöld, fonákja világosabb. Őszi lombszíne a sárgától liláig változhat. Virágai későn, nyár elején nyílnak. A többi kőrishez képest virágzata feltűnő, nagy pamacsszerű kúpos bugában nyílik, az ágak végén. Virágai illatosak. Termése nagy csomókban fejlődő szárnyas lependék termés.
Melegigényes, fényigényes faj, őszi lombszíne és korlátozott magassága miatt kiváló városi fa. A szárazságot és a gyenge termőhelyet a legjobban tűri.
‘Mecsek’ (gömbkőris): hazai nemesítés, ágrendszere szabályos, koronája gömb alakú, de csak olyan helyre ültethető, ahol koronája nem lóg be az út űrszelvényébe.
——————————————————————————————————————————
Liriodendron tulipifera – Amerikai tulipánfa
fénykép forrása: borhykert.hu
Észak-Amerikából származó, 15–30 m magasra növő, sudaras koronájú fa.
Levelei líra alakúak, virágai tulipánszerűek. Virágai hatszirmúak, sárgás színűek, júniusban, lombfakadás után nyílnak, így kevésbé látványosak.
Termése toboz szerű aszmagcsokor. Levelei ősszel mélysárgára színeződnek.
Nyirkosabb talajokat kedvel, de az átlagos kerti talajban is megél.
——————————————————————————————————————————
Liquidambar styraciflua – Amerikai ámbrafa
fénykép forrása: citygreen.hu
Mintegy 20 m magasra megnövő, USA-ból származó fa.
Törzse szürkés, kérge paralécesedik. Levelei szórt állásúak, levéllemezük tenyeresen osztott, az osztatok keskenyek, hosszan kihegyezett csúcsúak, élük aprón fűrészes.
Őszi lombszíne vörös, ritkábban sárga. Virágai egyivarúak, egylakiak: porzós virágai rövid kocsányú felálló fürtvirágzatba tömörülnek, termős virágzatai hosszúkocsányú fejecskevirágzatot alkotnak. Termése a virágzatból alakul ki: tobozszerű: gömbölyded, fásodó ikertüsző-terméságazat.
——————————————————————————————————————————
Padus avium – Zselnicemeggy
fénykép forrása: Dr. Kerényi-Nagy V.
10–20 m magas, sudaras, szétnyíló, gömbölyded vagy hengeres koronájú fa.
Kérge feketés barna, keresztirányú pántokban hámló.
Levélnyele rövid, rajtuk 1–3 nektárium mirigy található. Levelei szórt állásúak, lágy szövetűek, széles lándzsásak, aprón csipkés szélűek, hólyagos és matt felületűek, kopasz fonákúak. Levélereik szegőérré futnak össze (anasztomizálnak).
Virágaik fehér szirmúak, bódítóan kellemes illatúak, lombfakadással egy időben, hosszú, csüngő, sokvirágú fürtben nyílók.
Fekete színű csonthéjas termései fürtökben nyílnak (innen másik társneve: fürtös meggy).
——————————————————————————————————————————
Parrotia persica – Perzsafa
fénykép forrása: botanikaland.hu
10-15 méter magas, többtörzsű lombhullató fa.
Kérge lehámló, hasonló a platánéhoz. Levelei tojásdadok, hullámos szélűek, váltakozva állnak, fényes sötétzöld színűek. Őszi lombszíne lilásvörös.
Virágai pirosak, tél végén nyílnak. Két kopáccsal nyíló, szarvakban végződő toktermése van.
Észak-Iránban és Kaukázusban őshonos.
Legismertebb fajtája a ’Tűzmadár’, amely egy magyar nemesítés. Hajtásai pirosan hajtanak ki, majd bezöldülnek, majd egész ősszel tartósan pirosak.
——————————————————————————————————————————
Platanus x hispanica – Juharlevelű vagy spanyol platán
fénykép forrása: Dr. Kerényi-Nagy V.
Pontos származása nem ismert, de talán a nyugati és a keleti platán hibridje. Kastélyparkok és utcák fásításának kedvelt és tömegesen alkalmazott fája volt a XIX. században.
Nagy termetű, 30-35 méter magasra növő, terebélyes koronájú, gyors növekedésű fa. Erőteljes törzset növeszt, kérge barna, szürke, sárga foltokban cserepesen leváló.
Levelei tenyeresen osztottak, három- vagy ötkaréjúak. Felszínük fényeszöld, fonákjuk világosabb, fiatalon barna szőrcsomós. Levele nem hullik le magától ősszel, csak az első fagyok után. Porzós virágai sárga, termős virágai pedig pirosas színűek. A virágok tavasz végén nyílnak. Termése szúrós, szőrös, gömb alakú terméscsoport, mely télen is fán marad, szétesés után szőrképletek segítik terjedését.
Alapvetően melegigényes, a nyirkos, bő vízellátású klímát szereti, ennek ellenére jól alkalmazkodik a kontinentális klímához. A romló városi klíma és a fokozódó levegőszennyezés rontja a faj alkalmazkodóképességét, de jó várostűrő, szelektált fajták telepítésével kiküszöbölhető ez a probléma.
——————————————————————————————————————————
Platanus x hispanica ’Mirkovec’ – Mirkovec platán
fénykép forrása: vdberk.hu
A faj pontos származása nem ismert, de talán a nyugati és a keleti platán hibridje. A ‘Mirkovec’ fajt kertészeti változat, mely az alapfajhoz képeset nem nő olyan nagyra, kompakt habitusú, alacsonyabb sűrű koronát nevel. Kérge barna, szürke, sárga foltokban cserepesen leváló
Levelei tenyeresen osztottak, három- vagy ötkaréjúak. A faj különlegessége, hogy levelei vöröses-bronzos színezetűek. Levele nem hullik le magától ősszel, csak az első fagyok után. Porzós virágai sárga, termős virágai pedig pirosas színűek. A virágok tavasz végén nyílnak. Termése szúrós, szőrös, gömb alakú terméscsoport, mely télen is fán marad, szétesés után szőrképletek segítik terjedését. Egy virágzati tengelyen akár 6 terméscsoport is lehet.
Alapvetően melegigényes, a nyirkos, bő vízellátású klímát szereti, ennek ellenére jól alkalmazkodik a kontinentális klímához. A romló városi klíma és a fokozódó levegőszennyezés rontja a faj alkalmazkodóképességét, de jó várostűrő, szelektált fajták telepítésével kiküszöbölhető ez a probléma.
——————————————————————————————————————————
Prunus avium subsp. avium – Vadcseresznye
fénykép forrása: terra.hu
Prunus avium: 10–12méteresre növő, széles koronájú, lecsüngő ágrendszerű fa.
Hazája Európa és Nyugat-Ázsia. Elliptikus, fűrészes szélű levelei vannak. Ősszel vörösre, rózsaszínre vagy narancssárgára színeződnek. Törzse fényes, vörösesbarna.
Fehér virágai lombfakadás előtt nyílnak, hosszú kocsányon lógnak. (subsp. avium.: a vadon termő alfaja, elsősorban termésében tér el az alap fajtól, kicsi, kemény húsú éretten fekete termést hoz.) A termést leszámítva a növény minden része enyhén mérgező.
——————————————————————————————————————————
Pyrus nivalis – Vastag gallyú körte
fénykép forrása: terra.hu
2–5 m magas, sudaras, kistermetű fa. Vesszői igen vastagok, merevek, fiatalon aprón molyhosak. Hajtásai, levelei mindkét lapjukon és virágaik dúsan, fehéren molyhosak (innen a hókörte lenevezése is).
Levelei rövid nyelűek, keskeny lándzsásak vagy tojásdadok vagy spatula alakúak, ezüstösek, lágyak, selymesek. Virágaik nagyok, kellemetlen illatúak, hófehérek.
Körte áltermésük kerekded, kősejtekben gazdag, savanyú és száraz.
Védett, hazánkban vitatott őshonosságú faj. Elterjedése Délkelet- Európa, Elő- Ázsia.
——————————————————————————————————————————
Pyrus pyraster – Vadkörte
fénykép forrása: terra.hu
Európa, Kis-Ázsia a hazája.
Hosszú életű, akár 10–15 méterre megnövő gömbölyded koronájú fa. Levelei kerekdedek, teljesen kopaszak. Májusban virágzik, virágai fehérek.
Tövises ágrendszere van, lombja ősszel barnásvörösre színeződik.
Jól bírja a szárazságot és a szikes talajt is. Idővel sok termést hoz, amely táplálékul szolgálhat számos kisemlősnek.
——————————————————————————————————————————
Pyrus salicifolia – Fűzlevelű körte
A Kaukázusban és Észak-Perzsiában őshonos, 5–6 méteresre növő fa.
Ágai vékonyak, kecsesen, ívesen lehajlóak. Levelei hosszúkásak, lándzsásak, szinte ülők, a fűzfa leveleire emlékeztetnek, mindkét oldalukon erősen molyhosak.
Kérge világosszürke, repedezett. Ötszirmú fehér virágai májusban nyílnak.
Lasssú növekedésű, melegkedvelő faj, kedveli a tűző napot is.
Apró, körte alakú almatermést hoz.
——————————————————————————————————————————
Quercus cerris – Csertölgy
fénykép forrása: terra.hu
Magas (20–40 m), egyenes törzsű, mélyen repedezett törzsű fa.
Fiatalon fagyérzékeny, a károsodott egyedek törzsén sima felületű fagyléc alakul ki. Rügypikkelyei szálasak, bozontos külsőt kölcsönözve a rügynek. Pálhalevelei szintén szálasak, lehullók.
Levelei rövid nyelűek, vastagok, fényesek, bőrszerűek, érdesek, aprón szőrösek, mélyen karéjosak, a karéjok kihegyesednek.
Váltivarú egylaki, lombfakadással egy időben nyílik, porzós virágai hosszú, szakadozott barkában csüngnek, termős virágai ülők. Makktermése kilóg a sallangos, kucsmaszerű kupacsból.
Őshonos, elterjedése Európa, Elő-Ázsia.
——————————————————————————————————————————
Quercus robur – Kocsányos tölgy
fénykép forrása: Dr. Kerényi-Nagy V.
Hazája Észak-Afrika, Európa, Kis-Ázsia. A Kárpát medencében sík- és dombvidékek állományalkotó fafaja. Legtovább élő és legnagyobbra növő őshonos fafajunk.
30-40 méter magasra nő, robosztus, szabálytalan koronát nevel. Törzse egyenes, idősebb korban erősen barázdált, repedezett.
Levele visszás tojásdad, karéjos, a levélnyél rövid, válla füles. Őszi lombszíne sárga, de sokszor megbarnulva télire is a fán marad – ezt a jelenséget lombtartásnak hívjuk. minél több száraz levél marad a fán, a tölgy annál egészségesebb.
Nevét a hosszú virágzati tengelyen (“kocsányon”) ülő terméseiről kapta, mely frissen olajzöld és csíkozott, később világosbarna. A kupacs a makk negyedét takarja.
Nagyon fontos ipari fa, elsősorban erdőben érzi jól magát, viszont Piramistölgyként ismert kertészeti alakváltozata jelentős és mutatós díszfa. Normál vagy enyhén nyirkos talajban érzi jól magát, de kisebb szárazságot, sziket elvisel.
——————————————————————————————————————————
Sorbus aucuparia – Madárberkenye
fénykép forrása: Dr. Kerényi-Nagy V.
Európában, Ázsiában és Észak-Afrikában őshonos, 3–15 m magas, gyakran többtörzsű fa.
A hegyvidéki példányokat a szél gyakran kidönti, így a földön fekvő példányok oldalágai alakulnak törzzsé, és így sarj-telepet alkotnak.
Levelei szórt állásúak, páratlanul szárnyasan összetettek, csúcsuk aprón fűrészes. A virágok pártája fehér, április–májusban, bogernyőben nyílnak.
Piros vagy sárga alma áltermésében pergamenhéjú tüsző valódi termések fejlődnek.
——————————————————————————————————————————
Sorbus borbasii – Borbás berkenye
fénykép forrása: Dr. Kerényi-Nagy V.
A Dél-Kárpátok bennszülött (endemikus) faja. Nagy termetű cserje vagy kisebb termetű fa, végső magassága 7-10 méter lehet. Többtörzsű parkfának a legdekoratívabb, de egy törzsre nevelve kis koronájú fa is kialakítható belőle.
Levelei mélyen karéjosak, a legalsó karéjok a főérig érnek. A levél színe fényes sötétzöld, fonáka sűrűn molyhos, hamvas, fehér. Virágai fehér bugában nyílnak. Korán érő, sötétvörös alma termései augusztustól decemberig díszlenek.
Kártevőkkel szemben ellenálló, a kifejlett példányok jól viselik a szárazabb időszakokat.
——————————————————————————————————————————
Sorbus pseudolatifolia – Széleslevelű berkenye
fénykép forrása: termeszetvedelem.hu
Védett növény. 8–10 méteresre növő, kúpos koronát nevelő, lombhullató fa.
Fehér virágai májusban díszítenek. Termése kis narancssárga bogyótermés.
Kerek, fogazott levelei sötétzöldek, ősszel sárgásbarnára színeződnek. Átlagos igényű faj, világos vagy félárnyékos helyet kedvel, vízigénye közepes.
——————————————————————————————————————————
Sorbus rotundifolia ’Bükkszépe’ – Kereklevelű berkenye
A barkóca és a lisztesberkenye állandósult hibridje.
6–10 m magas, sudaras, kúpos koronájú fa. Levelei nagyok, kerekek, színük kopasz és fényes, fonákuk fehéren molyhos, 15–17 karéjúak, a karéjok hegyesek, szélük kétszeresen élesen fűrészes. Virágai bogernyőbe tömörülnek, fehér szirmúak.
Alma áltermése világos barna, fehér paraszemölcsökkel pontozott.
Védett. Elterjedése Európa.
——————————————————————————————————————————
Sorbus torminalis – Barkócaberkenye
fénykép forrása: botanikaland.hu
Észak- Afrikától Európán keresztül Kis-Ázsiáig terjed.
10–15 méter magas fa, szabálytalan gömb alakú koronával. Május végén- június elején hozza erős illatú fehér virágait. Levelei kb. 10 cm átmérőjűek, erősen karélyosak, fényeszöldek, fonákjuk enyhén molyhos. Termése hosszúkás, éretten megpuhul, a naspolyára emlékeztető ízű.
Lombja ősszel piros lesz.
A legedzettebb Sorbus faj, de karógyökerei miatt rosszul tűri az átültetést.
——————————————————————————————————————————
Sorbus x degenii
Védett növényünk. 10–15 méterre növő fa.
Megjelenésben igen hasonlít a barkócaberkenyéhez, levelei 10 cm átmérőjűek, de kevésbé karélyosak, fényeszöldek. Levélfonákja nyár végén is molyhos.
Őszi lombszíne barna.
’Csákvár’ nevű fajtája igen hasonló növekedésű, szabályos koronaformájú, de jobban tűri az átültetést.
——————————————————————————————————————————
Tilia cordata – Kislevelű hárs
fénykép forrása: Dr. Kerényi-Nagy V.
A kontinentális Európában elterjedt. Nagy termetű fa (30 m).
Törzse egyenes, nyúlánk, hengeres, idős korban gyakran dudoros. Kérge sokáig sima, sötétszürke, később hálózatosan repedezett. Koronája többnyire szabálytalan, terebélyes, ágai elállók, az alsók csüngők. Levelei kerekdedek, szabálytalan alakúak, a levélcsúcs kihegyesedő, széle fogazott. A levél színe sötétzöld, fonákja kékeszöld, az érzugokban rozsdavörös szőrrel. Virágzati tengelye részben hozzánőtt a murvalevélhez, így termései a repítőkészülékkel könnyen tovaterjednek. Virága illatos, jó mézelő, tíztagú sárga fürtökben nyílik nyár közepén. Fontos gyógynövény
Közepes hőigényű, árnyéktűrő, szárazságtűrő, a légszennyezést viszont nehezen viseli, ilyenkor károsítók jelenhetnek meg rajta.
Virága jó mézelő, szárított virágából gyógytea készíthető. Fája homogén és puha, fafaragásra kiváló, rajzszén készülhet belőle.
‘Greenspire’: az alapfajhoz képest szebb törzset növeszt, átmenő, csúcsig követhető sudárral valamint lombozata is.
——————————————————————————————————————————
Tilia pallida (Tilia ×europaea var. pallida)
Helyigényes fa, 30–35 méterre nő. Szabályos, magas termetű, széles, kúpos koronájú, erősen növekedő fa. Szív alakú világoszöld levelei fonáka sárgás.
Sárgásfehér virágai illatosak, június-júliusban nyílnak.
Napos, félárnyékos helyet kedvel. Nyugat Európában közkedvelt fafaj.
——————————————————————————————————————————
Tilia platyphyllos – Nagylevelű hárs
fénykép forrása: Dr. Kerényi-Nagy V.
Őshonos, egész Közép- és Délkelet-Európában elterjedt, síkvidéki- középhegységi faj.
Nagy termetű (30m), igen hosszú életű fa, akár 1000 évig is elélhet. Széles, kúpos olyakor ellaposodó, szabálytalan koronát növeszt. Törzse szabályos hengeres, kérge sötétszürke, sokáig sima, de idősebb korban durván berepedezik
Levelei kerekdedek, szabálytalan szív alakúak. A levélcsúcs kihegyesedő, széle fogazott. A levél színe sötétzöld, fonákja kékeszöld, az érzugokban fehér szőrrel. Őszi lombszíne aranysárga. Virága illatos, jó mézelő. Öttagú sárga fürtökben nyílik nyár elején. Virága és termése jellegzetes képletben növekszik, mely érés után a magok szél útján való terjedését segítik.
Közepes hőigényű, mérsékelten árnyéktűrő. Megfelelő párás klímában jól növekszik, kiváló park és sorfa.
Virága jó mézelő, szárított virágából gyógytea készíthető. Fája homogén és puha, fafaragásra kiváló, rajzszén készülhet belőle.
‘Rathaus’ (oszlopos hárs): karcsú, oszlopos termetű fajta
‘Favorit’ (oszlopos hárs): karcsú, oszlopos termetű fajta
‘Pannónia’ (gömbhárs): koronája gömbölyded alakú.
——————————————————————————————————————————
Tilia tomentosa – Ezüsthárs
fénykép forrása: Dr. Kerényi-Nagy V.
Élőhelye Délnyugat-Ázsia, Délkelet-Európa, Magyarországon elsősorban a Mecsekben honos, bükkösök és gyertyános-tölgyesek elegyfafaja. Északi elterjedéséének határa a Balaton déli partja.
Igen szabályos, karcsú tojás alakú koronát nevel, gyors növekedésű. 20-30 méter magasra nő.
Kérge szürke, finoman repedezett.
Levelei kerekdedek, szabálytalan szív alakúak, széle fogazott, a levélcsúcs kihegyesedő, fonáka ezüstszürkén molyhos.
A virágzati tengely a részben a murvalevélhez forrt, így a magok terjedését e repítőképlet segíti. Virága illatos jó mézelő, viszont nem alkalmas gyógyászati célra.
Melegigényes, fényigényes a városi klímát legjobban viseli a hársak közül, viszont a sózásra érzékeny. Jól bírja a metszést, alakítást, könnyen sarjad.
Fája homogén és puha, fafaragásra kiváló, rajzszén készülhet belőle.
‘Szeleste’: 18–20 (25) m magasra és 12–15 m szélesre növő magyar ezüsthárs fajta
‘Zentai ezüst’: egy sudarat és sűrű ágrendszert nevelő, magyar fajta.
——————————————————————————————————————————
Tilia x euchlora – Krími hárs
Közepes növekedésű, 15–20 méter magasra és 10–12 méter szélesre növő fa. Koronája kúpos, de gyengébb ágrendszere miatt a korona teteje visszahajlik.
Levelei 10 cm hosszúak, ferdén szíves vállúak, színükön fénylő sötétzöldek.
Sárga virágai júliusban nyílnak. Gyökérzete általában a talaj felső részén helyezkedik el, jól bírja a száraz, meszes talajokat.
Jó várostűrésű, mérete miatt kis utcákban is jól mutat.
——————————————————————————————————————————
Tilia x europaea – Európai hárs
15–30, néha akár 50 m magas fa. Morfológiai bélyegei szülőfajai, a kislevelű hárs (Tilia cordata MILL.) és a nagylevelű hárs (Tilia platyphyllos SCOP.) tulajdonságait ötvözik: levelei közepesek vagy nagyok, színükön majdnem teljesen kopaszok, fonákukon az érzugokban, az ereken és az egész lapon szőrösek.
Virágzata kevés virágból áll, virágai sárgásak, illatosak. Makktermései hamvasak és kissé bordázottak.
Őshonos, Európában elterjedt.
