Európa, Ázsia, Észak-Afrika területén őshonos, 3–10(–15) m magas, gyakran többtörzsű fa. A hegyvidéki példányokat a szél gyakran kidönti, így a földön fekvő példányok oldalágai alakulnak törzzsé, és így sarj-telepet alkotnak. Kérge szürke, fényes, sima, csak idős korban repedezett. Levelei szórt állásúak, páratlanul szárnyasan összetettek, a levélkék száma 9–11–13–15, a levél-kék közepüktől a csúcsuk aprón fűrészesek. A virágok fehérek, április–májusban, bogernyőben nyílnak. Piros vagy sárga alma áltermésében pergamenhéjú tüsző valódi termések fejlődnek.
Fontos táplálékforrása a beporzóknak, madaraknak és kisemlősöknek!
Fénykép: Dr. Kerényi-Nagy V.
Kategória: Egyéb kategória
Európai hárs – Tilia ×europaea
Európában őshonos, 15–30, néha akár 50 m magas fa. Morfológiai bélyegei szülőfajai, a kislevelű hárs (Tilia cordata) és a nagylevelű hárs (Tilia platyphyllos) tulajdonságait ötvözik: levelei közepesek vagy nagyok, színükön majdnem teljesen kopaszok, fonákukon az érzugokban, az ereken és az egész lapon szőrösek. Virágzata kevés virágból áll, virágai sárgásak, illatosak. Makktermései hamvasak és kissé bordázottak.
Fénykép: Dr. Kerényi-Nagy V.
Fekete galagonya – Crataegus nigra
Csak a Kárpát-medencében, a Duna és a Dráva mentén, keményfaligeterdők peremén élő, bennszülött fajunk. 3–7 m magas cserje vagy kis termetű fa. Hajtásai vastagon, szürkésfehéren molyhosak. A vesszők gyengén tövisesek. Pálhalevelei sarló alakúak, mindkét oldalukon végig fűrészesek. A levelek a berkenyékéhez hasonlóak, ovális vagy gyengén deltoid kerületűek, 7–11–13 karéjúak, színükön fiatalon szürkésfehéren molyhosak, fonákukon maradandóan és szürkésfehéren gyapjasak. Szélük 1–2× fűrészes. A virágok 1–2 cm átmérőjűek, fehérek, sátorozó buga virágzatba tömörülnek. A csontáralma termések feketék.
Jó méhlegelő, fontos kisemlős és madár táplálék.
Kiválóan alkalmas esőkertekbe, ingadozó (akár pangóvizes) talajú zöldfelületekre.
Fokozottan védett faj, de termesztésbe vonták és kereskedelemben kapható!
Oszlopos egybibés galagonya – Crataegus monogyna ‘Stricta’ vagy ‘Dunakanyar’
: Európa, Elő-Ázsia és Észak-Afrika területén őshonos, 2–5 m magas cserje vagy kis fa. Pálhája ép. Levelei kicsik-közepesek, ékvállúak, 3–5 hegyes karéjúak, a karéj csúcsa kevés fogú (1–3). Virága bogernyőben nyílik, kellemetlen szagú, szirmai fehérek. Áltermése piros színű csontáralma, csontárjának száma 1.
Szűk utcák fásítására kiválóan alkalmas.
Kiváló méhlegelő, táplálékforrás és szaporodóhely a városi állatvilágnak.
Oszlopos növekedése ellenére akár vezetékek alá is ültethető, mert 4 m-nél nem nagyon nő magasabbra.
‘Stricta’ Oszlopos növekedésű fajta.
‘Dunakanyar’ hazai nemesítésű, oszlopos növekedésű fajta.
Fénykép: Dr. Kerényi-Nagy Viktor
Bükk – Fagus sylvatica
Európában őshonos, általában 15–25, de akár 50 m magasra megnövő, zárt állományban keskeny-oszlopos, szoliterként tojásdad koronájú, sudaras fa. Kérge sima és grafitszürke. Hajtásai zegzugosak, de csüngő ágú változatai is ismertek: bordó (’Purpurea Pendula’), aranysárga (’Aurea Pendula’) és zöld (’Pendula’) levélszínekkel. Rügyei igen nagyok, karcsú orsó alakúak. Levelei kissé aszimmetrikusak, oválisak, halszálkásak, szélük hullámos, élük pillás. Virágai váltivarú egylakiak, a porzósok hosszú kocsányon lógó fejecskében állnak, a termős virágok felálló kocsányon ülnek. Termése makk, melyet betakar a négyfelé szétnyíló, tüskés kupacs.
’Atropunicea levelei bordók.
’Purpurea Tricolor’ fehér-rózsaszín-bordó levelű.
’Dawyck Gold’ aranysárga levelű.
Fénykép: Dr. Kerényi-Nagy V.
Amerikai ámbrafa, mézga – Liquidambar styraciflua
Mintegy 20 m magasra megnövő, USA-ból származó fa. Törzse szürkés, kérge paralécesedik. Levelei szórt állásúak, levéllemezük tenyeresen osztott, az osztatok keskenyek, hosszan kihegyezett csúcsúak, élük aprón fűrészes. Őszi lombszíne vörös, ritkábban sárga.Virágai egyivarúak, egylakiak: porzós virágai rövid kocsányú felálló fürtvirágzatba tömörülnek, termős virágzatai hosszú kocsányú fejecskevirágzatot alkotnak. Termése a virágzatból alakul ki: tobozszerű: gömbölyded, fásodó ikertüsző-terméságazat.
Óbuda-Békásmegyer Fásítási Stratégiája és Cselekvési Terve
Kedves Látogató!
Szeretettel köszöntjük Óbuda-Békásmegyer Önkormányzatának fákról szóló honlapján! A globális klímaváltozás egyik megoldása a fa telepítés: oxigént termelnek, megkötik a szén-dioxidot, port és káros anyagot, párologtatásuk révén mikroklíma-szabályzók. E funkciói mellett esztétikai élményt nyújt, élő- és szaporodóhelyet, valamint táplálékot biztosítanak a városi élővilágnak.
A honlapon ismertetjük:
- a fák telepítésének előírásait és technológiai fogásait,
- a telepíthető fafajokat,
- Óbuda-Békásmegyer Önkormányzatának tízéves fatelepítési programjának aktuális teljesítési állapotát és
- a „Közösségi fatelepítés” programot.
Az alábbi térképre kattintva megismerheti a 2018 óta közösen, a helyiekkel együtt elültetett fák helyét, faját és fajtáját, főbb adatait.
A „Közösségi fatelepítés” menüpontban jelentkezhet a kerület közösségi fatelepítési programjába, a „Hírek” alatt pedig friss információkat talál az ültetésekkel kapcsolatban.
Ha pedig a fákkal kapcsolatos ismereteit szeretné bővíteni, böngéssze a fafajokkal és a fatelepítéssel kapcsolatos ismertetőinket!
A „Óbuda-Békásmegyer Fásítási Stratégiája és Cselekvési Terve” program az önkormányzat 2017-ben indított Guckler Károly Környezetvédelmi Programjának része.
Kérdéseikkel, észrevételeikkel kapcsolatban bátran keressék a főkertészt, Dr. Kerényi-Nagy Viktort a lakossag-fokertesz(kukac)obuda.hu drótposta címen keresztül. Kérjük, hogy a bejelentő nevét, elérhetőségeit és a jelzett ügy minél pontosabb helyadatait megírni szíveskedjenek!
Vastaggallyú vagy hókörte – Pyrus nivalis
Dél-Európában és Elő-Ázsiában őshonos, hazánkban vitatott honosságú, de védett faj. Kis termetű fa, 2–5 m magas, sudaras. Vesszői igen vastagok, merevek, fiatalon aprón molyhosak. Hajtásai, levelei mindkét lapjukon és virágaik dúsan, fehéren molyhosak (innen a hókörte lenevezése is). Levelei rövid nyelűek, keskeny lándzsásak vagy tojásdadok vagy spatula alakúak, ezüstösek, lágyak, selymesek. Virágaik nagyok, kellemetlen illatúak, hófehérek. Körte áltermésük kerekded, kősejtekben gazdag, savanyú és száraz.
‘Kartalia’ oszlopos termetű, a pomázi Kartália-hegyen felfedezett, természetes változat.
Fénykép: Dr. Kerényi-Nagy V.
Zselnicemeggy, májusfa – Padus avium (syn. Prunus padus)
Európában és Elő-Ázsiában őshonos, 10–20 m magas, sudaras, szétnyíló, gömbölyded vagy hengeres koronájú fa. Kérge feketés barna, keresztirányú pántokban hámló. Levélnyele rövid, rajtuk 1–3 nektárium mirigy található. Levelei szórt állásúak, lágy szövetűek, széles lándzsásak, aprón csipkés szélűek, hólyagos és matt felületűek, kopasz fonákúak. Levélereik szegőérré futnak össze (anasztomizálnak). Virágaik fehér szirmúak, bódítóan kellemes illatúak, lombfakadással egy időben, hosszú, csüngő, sokvirágú fürtben nyílók. Fekete színű csonthéjas termései fürtökben nyílnak (innen másik társneve: fürtös meggy).
Kiváló mézelő!
‘Rózsaszín május’ halvány rózsaszín levelű és virágú.
Fénykép: Dr. Kerényi-Nagy V.
Tatárjuhar – Acer tataricum
Közép- és Dél-Európa, Nyugat- és Elő-Ázsia területén őshonos cserje vagy kis termetű (4–6 m) vagy néha nagy termetű (12–20 m magas) fa. Kérge szürkésbarna, téglalap alakban hámló. A levelei keresztben átellenesen állnak, tagolatlanok, keskeny lándzsásak, szélük egyenlőtlenül 1–2× fűrészes szélűek. Virágai felálló, tojásdad bugába tömörülnek, csészeleveleik sárgásak, szirmaik fehéresek. Termései csüngő bugában állnak, ikerlependékek, egymással hegyesszöget zárnak be, szárnyaik majdnem párhuzamosak egymással. Magháza domború. A szárny a magház közelében elkeskenyedő, már fiatalon bepirosodó.
Kiválóan alkalmas légvezetékek alá.
Fénykép: Dr. Kerényi-Nagy V.
