Archívum: Fafajták

Terebélyes, sudaras koronájú fa. Kérge a törzs aljáig fehér, ágai és vesszői sötétbarnák. Hajtásai vékonyak de a közönséges nyírtől eltérően szőrösek és nem bókolnak, nincs rajtuk gyantamirigy. Rügyei a vesszőnél nem vastagabbak, kúposak, kissé elállók. A levélnyél a lemez hosszúságának egyharmada, a levéllemez tojásdad, szárnyasan erezett, a fonákon legalább az érzugokban szőrös, széle kétszeresen fűrészes. Virágai a közönséges nyírhez hasonlóan váltivarúak és egylakiak. A porzós virágok a hosszúhajtások végén barkákban, a termősek a rövidhajtásokon fejlődnek virágzáskor felálló apró füzérekben, melyek a termés érésével később saját súlyuk alatt lehajlanak. Termése apró, világosbarna szárnyas, csúcsán pelyhes makk (lependék), mely csak az érést követő év tavaszán hullik le a megszáradt virágzati fellevelekkel együtt.

Karcsú, sudaras lombkoronájú, bókoló hajtású fa. A gallyak és a fiatal (3-5 éves) ágak kérge sötétbarna, az idősebbeké fehér, vízszintes szalagokban leváló. A törzs alsó része később repedezetté válik. Vesszői vékonyak, sötétbarnák, a termő korú ágakon lecsüngők. Rügyei a vesszőhöz képest nagyok, kissé elállók, hosszúkás-tojásdadok. Levelei spirálisan szórt állásúak, nyelük fele akkora, mint a levéllemez hossza. A levéllemez ékvállú, rombusz vagy deltoid alakú széle kétszeresen fogas, szárnyasan erezett, sötétzöld, ősszel ragyogó aranysárgára színeződik. Virágai váltivarúak és egylakiak. A porzós virágok a hosszúhajtások végén barkákban, a termősek a rövidhajtásokon fejlődnek virágzáskor felálló apró füzérekben, melyek a termés érésével később saját súlyuk alatt lehajlanak. Termése apró, világosbarna, csupasz szárnyas makk (lependék), mely csak az érést követő év tavaszán hullik le a megszáradt virágzati fellevelekkel együtt. A nyír kiváló bútorfa. Kérgéből a szibériai népek dísztárgyakat készítenek. Díszfaként tájképi kertek elengedhetetlen építőeleme.

Levelek: Tojásdadok, 15 cm hosszúak, 12 cm szélesek. Mélyen szíves vállúak,hegyes csúcsúak, sűrűn, kétszeresen fogazottak, felszínük sötétzöld. Ősszel sárgára színeződnek. A vesszők szemölcsösek. Kéreg: Fiatalon vörösesbarna, később szürkésfehér, narancssárga és rózsás árnyalattal. Vékony lemezekben hámlik, vízszintes paraszemölcsök tarkítják. Virágok: A lecsüngő barkák egy csomóban, tél végén nyílnak. A porzósak sárgásbarnák, 10 cm-esek, a termősek zöldek. Termés: A lecsüngő, termős barka éretten apró, szárnyas makkokra esik szét.

Boltozatos, sudaras koronájú fa. Kérge sötétszürke, kezdetben lemezekre repedezett, majd árkolt. Vesszői sötétbarnák, viszonylag vékonyak (3 mm körüli átmérőjűek). Rügyei hosszúkás-tojásdadok, sötét vörösesbarnák, nyelesek. Szórt állású levelei visszás-tojásdadok, kicsípett csúcsúak, kétszeresen fűrészes szélűek, 7-10 cm hosszúak, szárnyasan erezettek. Virágai váltivarúak és egylakiak. A termős virágok apró, legfeljebb fél cm hosszú, tömött füzérvirágzatot alkotnak, a porzósak 3-5 cm hosszú barkákban állnak. Termései apró, 2-3 mm-es, szögletes makktermések, az elfásodott termős füzérvirágzatban („égertobozka”) fejlődnek. Az éger fája frissen kivágott állapotban élénk narancssárga színű, jó minőségű ipari fa. Az éger az ezüstfafélék (Elaeagnaceae) családjába tartozó fajokhoz hasonlóan a baktériumokhoz tartozó sugárgombákkal (helyesebben sugárbaktériumokkal: Frankia alni) él szimbiózisban, ezáltal levegőtlen láptalajon is megél, mert a sugárgombák anaerob körülmények között képesek a vízben oldott légköri nitrogént a növény számára felvehető nitrogénvegyületekké átalakítani.

A kaukázusi éger ( A. subcordata) és a japán éger ( A. japonica) hibridje. Ritka, de nagyon szép fa. Levelei csónak alakúak, sötét, fényes felületüek.

A selyemakác vagy más néven perzsa selyemfaként is ismert díszfa viszonylag kis termete és különleges megjelenése miatt kiválóan alkalmas rá, hogy az előkertet vagy a kert egy kiemelt pontját díszítse, főleg akkor, ha az napos, viszonylag védett területen helyezkedik el. Ez az igazán szép lombozatú, rózsaszín virágú fa Ázsia délnyugati részétől Perzsiáig őshonos, s egy itáliai nemes, nevezett Filippo degli Albizzi által került át Európába még a 18. sz. közepén, akinek a nevét is köszönheti. Maga a növény lombhullató, fiatalabb korában kissé fagyérzékeny fa, melynek díszes, párosan szárnyalt levelei selymes fényűek, a porzószálaktól borzasnak ható, érdekes lilás-rózsaszín virágai pedig könnyed és egzotikus hatást keltenek. A nyár folyamán szakaszosan nyíló virágok édes nektárjukkal vonzzák a lepkéket és a méheket. Az ősz folyamán azután a pamacsszerű virágokból barna hüvelytermések fejlődnek, melyek számtalan magot rejtenek, és sokáig a fán maradnak.A fa érdekessége az is, hogy a finoman szeldelt levelek éjszakára vagy esős időben összezáródnak, nyári melegben és napsütésben viszont szélesre tárulnak. Végleges magasságát, a 6-10 m-t elérve a fa laza ívelt lombkoronára tesz szert, mely csak részleges árnyékot biztosít, s mely ősszel sárgás színűre színeződik. Virágainak pollenje az arra érzékeny személyeknél allergiás reakciókat válthat ki. Létezik sötétbíbor levelű fajtája is (pl. ‘Summer Chocolate’).

Az ecetfával (Rhus spp.) gyakorta összetévesztett gyors növekedésű lombhullató fa, mely ma hazánk legkártékonyabb özönfájának számít. Eredetileg Kínából származik, mára azonban már világszerte problémát jelent, mivel nem fogékony betegségekre és kártevőkre. Kifejlett korában a 20 méteres magasságot is meghaladhatja, így árnyékolásával kiszorítja az őshonos flóra elemeit. Hozzájárul ehhez az is, hogy fagykárra vagy visszavágásra erős sarjadzással válaszol, kiterjedt gyökérzete pedig allelopátiás hatású vegyületeket bocsát a földbe, amelyek megakadályozzák a környező növények fejlődését, magjaik csírázását.A mirigyes bálványfa egyébként mutatós fa, egyrészt érdekes habitusa, másrészt nagyméretű, páratlanul szárnyasan összetett levelei miatt, melyek dörzsölésre erőteljes pörkölt illatot árasztanak. Hegyes csúcsú, rövid levélnyelű levélkéi a válluknál mirigyes foggal rendelkeznek, ellentétben az ecetfával.

A közönséges vadgesztenye egy termetes, ugyanakkor rendkívül mutatós lombhullató fa, melynek már egy-egy virágzó egyede is lenyűgöző látványt nyújt. Széles lombkoronát fejlesztő, idővel akár 20-30m magasra is megnövő díszfa, melynek igazi ékességét a tavasz második felében megjelenő hatalmas bugavirágzatok adják, melyek számtalan hosszúporzós virágból tevődnek össze. A kicsiny fehér virágokat kezdetben sárga, később pedig rózsaszín foltok tarkítják, olyannyira, hogy egyes változatok esetében, távolról nézve a bugák már-már világos rózsaszínnek hatnak. A közönséges vadgesztenyét azonban nem csak virágai teszik látványossá, hanem fűrészes szélű, nagyméretű, tenyeresen összetett levelei is. A virágokat az ősz folyamán fényes, barnásvörös termések követik, melyek ránézésre ugyan hasonlítanak a szelídgesztenye terméseire, de szaponin tartalmuk miatt enyhén mérgezőek, különösen éretlenül. Ez az alkaloida megtalálható a növény leveleiben is, s a lehulló levelekből kioldódó szaponin miatt a vadgesztenye allelopátiás hatással is rendelkezik, amely következtében a fák alatti területet viszonylag gyér növényzet jellemzi.Szintén problémát jelent, hogy egy kártevő, a vedgesztenyelevél-aknázómoly, valamint egy gombás eredetű levélbarnító betegség miatt levelei hamar, sok esetben már a nyár derekára megbarnulnak és lehullnak, ami sajnos eléggé elcsúfítja a fákat. Tavaszi tündöklése miatt azonban mindenképp helye van a közönséges vadgesztenyének kertjeinkben, jelentős méretei miatt azonban leginkább csak nagyobb kertekbe javasolható. Népszerű változata a ‘Baumannii’, melyet hosszabban tartó, dupla virágokból álló virágbugái különböztetik meg az alapfajtól, valamint az, hogy nem hoz termést.

Levelek: Tenyeresek, rendszerint 5 rövid nyelű, 15 cm hosszú, szúrósan fogazott, sötétzöld levélkéből összetettek. Ősszel narancsvörösre színeződnek. Kéreg: Szürkésbarna, nagy, sima pikkelyekben hámló.Virágok: Sárgák, négy szirmúak. Felálló, kúpos, 15 cm-es bugáik tavasz végén, nyár elején nyílnak. Termés: Sima, kerekded, 6 cm-es átmérőjű, barna pikkelyekkel fedett, rendszerint kétmagvú tok.

10–15 m magasra növő, lombhullató fa.Terebélyes, gömbölyded koronát nevel. Fényes sötétzöld tenyeresen összetett levelei vannak. Fiatal barna törzse később vöröses barnára színeződik. Virágai felfele álló bugában nyílnak, élénk rózsaszínűek, április- májusban magas díszértéket adnak a fának. Mérsékelten várostűrő, hazánk klímáját jól bírja. Középerős növekedésű, napos, félárnyékos helyet kedvel.