Betula pendula

Karcsú, sudaras lombkoronájú, bókoló hajtású fa. A gallyak és a fiatal (3-5 éves) ágak kérge sötétbarna, az idősebbeké fehér, vízszintes szalagokban leváló. A törzs alsó része később repedezetté válik. Vesszői vékonyak, sötétbarnák, a termő korú ágakon lecsüngők. Rügyei a vesszőhöz képest nagyok, kissé elállók, hosszúkás-tojásdadok. Levelei spirálisan szórt állásúak, nyelük fele akkora, mint a levéllemez hossza. A levéllemez ékvállú, rombusz vagy deltoid alakú széle kétszeresen fogas, szárnyasan erezett, sötétzöld, ősszel ragyogó aranysárgára színeződik. Virágai váltivarúak és egylakiak. A porzós virágok a hosszúhajtások végén barkákban, a termősek a rövidhajtásokon fejlődnek virágzáskor felálló apró füzérekben, melyek a termés érésével később saját súlyuk alatt lehajlanak. Termése apró, világosbarna, csupasz szárnyas makk (lependék), mely csak az érést követő év tavaszán hullik le a megszáradt virágzati fellevelekkel együtt. A nyír kiváló bútorfa. Kérgéből a szibériai népek dísztárgyakat készítenek. Díszfaként tájképi kertek elengedhetetlen építőeleme.