50–100 cm magasra növő évelő. Levelei gyöktörzséből nőnek, felfelé törnek. Jellegzetes kihajtáskor pásztorbot szerű levelei szárnyaltak, világoszöldek. A levél fonákán kerekded spóratartó tokok vannak.
Üde, tápdús, humuszban gazdag talajban fejlődik jól. Árnyékkedvelő és fagytűrő.
——————————————————————————————————————————
Geranium macrorrhizum – Illatos gólyaorr
Körülbelül 30 cm magas évelő, őszi lombszíne sárga.
Kerekded, karéjosan szabdalt vese alakú levelei illatosak. Virágainak színe fehér, rózsaszín, vagy világos lila.
Jó alkalmazkodóképességű, igénytelen növény.
Árnyékban, napon, száraz helyeken is egyaránt jól fejlődik. Talajtakaró.
——————————————————————————————————————————
Geranium sanguineum – Vérveres gólyaorr
Lazán gyepes, évelő lágyszárú. Tavasz végén, nyár elején hozza ciklámen színű, fehér vagy halványrózsaszín virágait. Az egész növény mirigyszőrökkel fedett. Szőrös, tenyeresen szeldelt levei aromás illatot árasztanak, ősszel tűzpirosra színeződnek.
Gyógynövény, magyar társneve a sebek forrasztására utal. Talajtakaró.
——————————————————————————————————————————
Helleborus niger – Fehér hunyor
20–30 cm magas örökzöld évelő, március környékén virágzik.
Tenyeresen összetett örökzöld levelekkel rendelkezik. Virágai fehér színűek, amely később rózsaszín árnyalatúvá válnak.
A félárnyékos, humuszban gazdag, nyirkos, jó vízáteresztő talajokat kedveli, nem szereti, ha átültetik.
Természetes élőhelye a lombos fák alatti árnyékos terület.
Mérgező növény!
——————————————————————————————————————————
Helleborus orientalis – Keleti hunyor
40–45 cm magasra nő, gyönyörű virágokkal rendelkezik.
Korai virágzása miatt a tavasz hírnökének is nevezik. Virágai igen változatos színűek, akad köztük fehér, zöldesfehér, de rózsaszínes árnyalatú is.
A félárnyékos, humuszban gazdag, nyirkos, jó vízáteresztő talajokat kedveli, nem szereti, ha átültetik. Természetes élőhelye a lombos fák alatti árnyékos terület.
Mérgező növény!
——————————————————————————————————————————
Hosta spp. – Árnyliliom fajok és fajták
Változatos méretű és magasságú télálló dísznövény, amely igen későn hajt ki. Dekoratív levelekkel rendelkezik, virágai a levelek fölé emelkednek. Virágzási ideje, fajtától függően, nyár elejétől ősz elejéig tart.
Igénytelen, viszonylag szárazságtűrő növény, amely árnyékos-, félárnyékos kertben egyaránt jól érzi magát. Tápanyagigénye közepes, öntözni tartós szárazság esetén szükséges. Gondozást alig igényel.
Árnyékos évelőkert elengedhetetlen növénye.
——————————————————————————————————————————
Mentha spp. – Menta fajok és fajták
30–70 cm magas ismert gyógy és fűszernövény.
Igénytelen évelő, napos vagy félárnyékos helyet egyaránt kedveli. Lilás színű füzérvirágzatainak magas nektártartalma magához vonzza a méheket és pillangókat. ha jól érzi magát, gyorsan terjed.
Vízigénye-, és tápanyagigénye közepes. Talajban nem válogat.
Kártevőkkel szemben ellenálló.
——————————————————————————————————————————
Paeonia spp. – Lágyszárú bazsarózsa fajok és fajták
60 cm–100 cm magas hosszú életű dekoratív lágyszárú évelő. Rózsaszín, a korall, a piros és a citromsárga különböző árnyalataiban májustól júniusig virágozó hatalmas fejű, fodrosszirmú virágokkal díszítenek. Hosszú nyelű, 20 cm-s levelei két-háromszorosan összetettek.
Napos, meleg, védett fekvést szeret. Talajban nem válogatós.
Szereti, ha több évig ugyanazon a helyen maradhat.
——————————————————————————————————————————
Salvia ×sylvestris – Erdei zsálya
Közepes termetű évelő, amely kiváló pillangócsalogató és méhlegelő növény. Levélzete fogazott szélű, szürkészöld árnyalatú, melyek a felfelé álló szárakon sorakoznak. Fürtvirágzatot alkotó virágai lila, kék vagy rózsaszín árnyalatúak, tavasz végén és nyár elején nyílnak.
Napos, világos helyen, átlagos tápanyagtartalmú, jó vízelvezető talajban szépen fejlődik.
Csak mérsékelt öntözést igényel, jól bírja a szárazságot.
——————————————————————————————————————————
Salvia nemorosa – Ligeti zsálya
20–40 cm magas évelő, lágyszárú faj. Lila színű 25 cm magas füzérvirágzata magához vonzza a lepkéket és a méheket. Több virágzási periódusa van, első virágzása májustól júniusig tart, másodvirágzása augusztustól szeptemberig tart.
Igénytelen, a homokos talajokon is elél. Napos helyet szereti, de a félárnyékot is elviseli.
Fontos gyógynövény. Időként a csigák károsíthatják.
——————————————————————————————————————————
Salvia pratensis – Mezei zsálya
30–80 cm magas évelő. Virágai sötétkékek vagy ibolyakékek, ritkán rózsaszínűek vagy teljesen fehérek, virágzása májustól júliusig, esetleg augusztusig tart. A levelek ráncosak, hosszúkás tojásdadok, egyenlőtlenül vagy kétszer csipkés, fűrészes szélűek, épek vagy gyengén karéjosak. Melegkedvelő faj, a mészben gazdag talajon, száraz napos helyeken érzi igazán jól magát.
——————————————————————————————————————————
Waldsteinia geiodes – Erdei berkipimpó
Alacsony, 15–20 cm magas, terjedő tövű évelő. Levelei 3–5 karéjúak, finoman szőrözöttek, tapintásuk érdes. Levelei félörökzöldek, enyhébb teleken a leveleken maradnak.
Kiváló talajtakaró. Az átlagos kerti körülmények megfelelőek számára.
Kevés gondoskodást igényel. Az árnyékosabb területeken jól érzi magát, napra is ültethető, de nem szabad hagyni, hogy talaja kiszáradjon. Közepes vízigényű.
Betegségekkel és kártevőkkel szemben viszonylag ellenálló.
——————————————————————————————————————————
Waldsteinia ternata – Háromlevelű Waldstein-pimpó
10–25 cm magas évelő lágyszárú. Levelei, örökzöldek. Virágai tavasszal nyílók, szirmaik élén citromsárgák.
Kitűnő talajtakaró. Igénytelen évelő.
Legszebben árnyékban fejlődik, de a napot is elviseli. Humuszban gazdag, jó vízáteresztő képességű talajban jól érzi magát.
Nem támadja a lisztharmat, és jól tűri a szennyezett levegőt.
——————————————————————————————————————————
Berberis verruculosa – Bibircses borbolya
Maximum 1–1,5 méteresre növő cserje. Kezdetben oszlopos, majd idővel terebélyesebb lesz. Örökzöld levelei aprók, tojásdadok,fogazottak, levelei fonáka jellemzően ezüstfehéren molyhos. Sárga virágait május- júniusban hozza.
Napos, félárnyékos helyet kedvel.
——————————————————————————————————————————
Berberis vulgaris – Közönséges borbolya
2–3 m magasra megnövő cserje. Kérge hosszában hámló. Levelei jellegzetesen csoportosulnak a rövidhajtásokon. Levéllemezei tövises élűek.
Virágai fürtökben csüngnek, csésze- és sziromlevelei sárgák. Valódi bogyó termései pirosak. Lombja ősszel narancssárgára vagy pirosra színeződik.
——————————————————————————————————————————
Cariopteris x clandonensis ‘Heavenly blue’ – Kékszakáll
Lándzsás levelei ép szélűek, ritkán megjelenhet rajtuk egy két fog.
Virága sötét liláskék augusztus- szeptemberben a hajtások végén nyílik bugaszerű virágzatban. Kemény teleken visszafagyhat. Fiatalon gyorsan nő.
Napos, mérsékelten száraz helyet kedvel.
——————————————————————————————————————————
Caryopteris incana – Kékszakáll
50–100 cm-esre megnövő, ívesen széthajló vesszejű cserje, mely gömbölyded lesz.
Tojásdad vagy hosszúkás tojásdad levelei erősen fűrésesek. Az egész növény szürkén szőrös és illatos. Virágai liláskékek, levelek hónaljában, kis bugákban nyílnak augusztus szeptemberben.
Kínából származik.
Déli tájolású rézsűkre, sziklakertekbe alkalmas. Kemény teleken visszafagyhat.
——————————————————————————————————————————
Chaenomeles x superba – Dísz japánbirs
A Chaenomeles japonica és a Chaenomeles speciosa hibridje, így morfológiájában is a két faj között áll.
Levelei egyszerűek, fényesen világoszöldek. Tágtűrésű faj.
——————————————————————————————————————————
Chaenomales japonica – Téglapiros japánbirs
1 méteresre növő, terjedő tövű cserje. Viasszerű ötszirmú virágai élénk téglapirosak, áprilisban nyílnak. Vesszői enyhén bibircsesek, tövisesek, termése gömbölyded, sárga. Apró sárga birsalmatermése erősen illatos. Terjedő tövű, lassú növekedésű.
Japánból származik.
Napos helyen szépen virágzik.
——————————————————————————————————————————
Chaenomales speciosa – Dísz japánbirs
1,5–2 méteresre nő. Hajtásai fiatalon kopaszak, vesszői nem bibircsesek.
Levélzete fényes, tojásdad alakú, levélszéle finoman fogazott. Virágai március- áprilisban nyílnak, különböző színűek lehetnek a fehértől kezdve a baracksárgán át a téglapirosig.
Zöldessárga termése fogyasztásra is alkalmas.
Igénytelen, napos és félárnyékos helyen is jól érzi magát.
——————————————————————————————————————————
Cornus alba – Fehér som
2–3 méter magasra növő terebélyes cserje. Levelei fonákja fehéreszöld.
Vesszői vörösesre színeződnek, ami nagy díszértéket ad a növénynek. Fehér virágai lapos bogernyőben május-júniusban nyílnak.
Fehér, kékesfehér termést hoz, mely kiváló táplálék a madaraknak.
Eredeti származási helye Szibéria, Mandzsúria, Észak-Korea.
Napsütötte helyen virágzik és színeződik a legszebben.
——————————————————————————————————————————
Cornus mas – Húsos som
fénykép forrása: Dr. Kerényi-Nagy V.
5–8 m magas cserje. Kérge szabálytalan, hosszú, ferdén lehámló.
Levelei keresztben átellenesen állnak, széles lándzsásak, ép szélűek, mindkét oldalukon szőrösek.
Virágai lombfakadás előtt nyílnak, pártája sárga színű. Termése piros vagy ritkábban sárga színű, 1–2 cm hosszú, ősszel érő, savanykás ízű álcsontár.
Igénytelej, fagytűrő cserje. Jól bírja a szennyezett városi levegőt. Napos fekvést kedvel.
——————————————————————————————————————————
Cornus sanguinea – Veresgyűrűsom
2–4 m magas, széles, elterülő cserje. Vesszői zöldek és napsütötte oldalukon vörösesek vagy vörösek.
Rügyei keskeny orsósak, aprók. Levelei keresztben átellenesen állnak, széles lándzsásak, ép szélűek, ereik összefutók.
Virágai lombfakadás után, május–júniusban, felfelé álló bogernyőben nyílnak, négyszirmúak, melyek fehérek. Termése apró, gömbölyded, fekete színű álcsontár.
Napos és félárnyékos helyen is megél. Jó vízáteresztő, nyirkos talajt kedvel.
——————————————————————————————————————————
Cornus stolonifera – Tarackos som
Észak-Amerikából származik. 2–3 méteres cserje. Igen hasonlít a Cornus alba-ra.
Vesszői, ágai teljesen lehajlanak a földig és legyökeresednek, legalsó ágai vízszintesen futva tarackszerűen terjednek. Télen sárga vesszőjével, tavasszal fehér virágával díszít.
Napos, félárnyékos helyet, üde, tápanyagban gazdag jó vízáteresztésű helyet kedvel.
——————————————————————————————————————————
Coronilla emerus – Koronafürt
1,5–2 méter magasra növő, lombhullató cserje. Vékony, sűrűn elágazó hajtásai bordásak, fiatalon zöld, majd szürkés.
Páratlanul szárnyalt levelei 3–6 cm-esek, levélkéi fordított tojásdadok. Sárga virágait levélhónalji ernyőkben hozza április-májusban. Olajzöld hüvelytermése van.
Mész- és melegkedvelő, inkább a déli lejtőket részesíti előnyben.
——————————————————————————————————————————
Corylus avellana – Európai mogyoró
5–10 méter magas cserje. Levéllemeze szíves alakú, halszálkás, hólyagos felületű, színe kissé szőrös, fonáka dúsan molyhos.
Porzós kettősbogas barkái már decemberben megjelennek, de csak január végén, február elején nyúlnak meg és ontják sárga pollenjüket.
Makk termését hosszú, sallangos csúcsú kupacslevelek védik.
Közepesen szárazságtűrő, talaj iránt közömbös.
——————————————————————————————————————————
Cotoneaster adpressus – Henye madárbirs
Elterülő habitusú, maximum 30-cm magasra növő, kúszó cserje.
Levelei igen aprók, bőrszerűek, kerekdedek, nagyon sűrűn sorakoznak a vesszőkön. Fehér virágai nyár elején nyílnak.
Apró piros bogyótermései egész télen az ágakon maradnak.
Kiváló talajtakaró, napos helyen fejlődik a legszebben.
——————————————————————————————————————————
Cotoneaster dammeri – Szőnyeg madárbirs
Maximum 50 cm-es elterülő, fekvő habitusú, így talajtakarónak alkalmas.
Apró fehér virágai májusban nyílnak. Kicsi piros fényes bogyótermése nyár végétől díszít. Ágrendszere sűrűn elágazó, nagy számban borítják az ép szélű, tojásdad alakú fényes levelei, amelyek ősszel barnásra színeződhetnek.
Igénytelen, jól tolerálja a száraz talajt is.
——————————————————————————————————————————
Cotoneaster horizontalis – Kerti madárbirs
Alacsony, 40–50 cm magas, ívesen elhajló ágrendszerű, örökzöld cserje.
Vesszői síkba rendeződnek, váltakozva állnak. Levelei rövid nyelűek, kerekek, aprók, ép szélűek, színük fényes, fonákuk szürkésen szőrös. Virágai aprók, fehér vagy rózsaszín szirmúak, április– májusban nyílnak.
Piros színű alma áltermései 5 csontár valódi termést rejtenek.
Napos, félárnyékos helyet kedvel.
——————————————————————————————————————————
Cotoneaster microphyllus – Kislevelű madárbirs
Legfeljebb 1 méter magasra nő. Elfekvő, szélesen elterülő habitusú, sűrű ágrendszerű örökzöld cserje.
Apró, 6–8 mm-es kerekded levelei fényesek, fonákjuk szürkésfehéren szőrös. Fehér virágai egyenként, vagy párosával nyílnak májusban, piros bogyótermései kissé megnyúltak.
Erősebb fagyok károsíthatják, fényigényes faj.
——————————————————————————————————————————
Cotoneaster salicifolius – Fűzlevelű madárbirs
2–4 méterre növő télálló cserje, rendkívül alakgazdag faj. Igen fényes, hosszúkás keskeny levelei vannak. Apró fehér virágai júniusban nyílnak.
Élénkpiros fényes bogyótermése még januárban is díszít.
’Herbstfeuer’ – földre fekvő ágrendszerű, maximum 50-60cm-re megnövő fajtája. Lombja ősszel pirosra színeződik.
’Parkteppich’ – Laposan a földre fekvő fajta, fényes levelekkel.
Napos vagy félárnyékos fekvést, tápdús talajt igényel.
——————————————————————————————————————————
Cotinus coggygria – Sárga cserszömörce
0,5–5 m magas, elfekvő, tarackoló cserje, ritkán akár 10 m magasra megnövő görbetörzses fa.
Levelei hosszú nyelűek, kerekdedek, ép szélűek.
’Royal Purple’ fajta levéllemeze bordó, ősszel narancssárgára vagy tűzpirosra színeződik. Apró virágai nagy buga virágzatba tömörülnek, melynek jelentős részét meddő virágrészek, szőrös kocsányok alkotják. Csonthéjas termése a szél segítségévek az egész bugavirágzattal együtt terjed.
Tágtűrésű, kedveli a szárazabb talajokat, a napos helyeket.
——————————————————————————————————————————
Crataegus monogyna – Egybibés galagonya
2–5 m magas cserje vagy kis fa. Pálhája ép. Levelei kicsik-közepesek, ékvállúak, 3–5 hegyes karéjúak, a karéj csúcsa kevés fogú (1–3).
Virága bogernyőben nyílik, kellemetlen szagú, szirmai fehérek. Áltermése piros színű csontáralma.
20–100 cm magas cserje. Az egész növény nagyon aprón szőrös. Szára hengeres, elterülő.
Levélnyelei hosszúak. Levelei 3-asan összetettek, a levélkék tojásdadok vagy lándzsásak vagy visszás tojásdadok.
Virágai június és augusztus között nyílnak, citromsárgák, 1 cm nagyok, 10– 30 cm hosszú, felálló fürtvirágzatba tömörülnek. Termése hüvely, mely megérve és kiszáradva felpattan és szétrepíti a magokat.
Napos, száraz helyet kedvel.
——————————————————————————————————————————
Daphne arbuscula – Murányi boroszlán
Maximum 20 cm-re növő, fekvő örökzöld törpecserje.
Vörösesbarna hajtásai vastagok, felegyenesedők. Haragos zöld levelei bőrneműek, fényesek, szórt állásúak. Lilás rózsaszín virágai a hajtás végén csomókban nőnek, kellemes illatúak.
Csak a Szlovákiához tartozó Murányi fennsíkon fordul elő.
Közepes termetű, maximum 1,5 méterre növő lombhullató cserje. Ágai ritkásak, vessző szerűek, igen hajlékonyak.
Levelei az ágak végén, csomókba tömörültek, fordított lándzsa alakúak, ülők, fonákjuk szürkészöld.
Termése mérgező.
Bíbor rózsaszín virágai erős illatúak, az ágak felső részén csomókban nyílnak. Méhek számára tavasz elején igen jó táplálékforrás. Korallvörös álbogyó termése van.
Kedveli a napos, félárnyékos helyeket. Közepes vízigényű.
——————————————————————————————————————————
Deutzia ×hybrida – Gyöngyvirágcserje
A Deutzia discolor és a Deutzia longifolia hibridje. Közepes termetű cserje, 1-1,5 méterre nő.
Rendkívül gazdagon virágzik, kezdetben élénkrózsaszín majd később kifehéredő virágai vannak. Levelei hosszúkásak, világos zöldek bemélyedő erezettel.
’Mont Rose’ – szimpla virágú fajtája rózsaszín és fehér virágokkal
’Pink Pom-Pom’ – Telt virágú fajtája, rózsaszín virágokkal
Napos vagy félárnyékos helyet kedvel. Humuszban gazdag talajokon fejlődik jól.
——————————————————————————————————————————
Deutzia ×lemoinei – Dúsvirágú gyöngyvirágcserje
1 méter magasra növő cserje.
Az egyik legedzettebb Deutzia fajta. Fehér virágai csoportosan, bogernyőben nyílnak május-júniusban. Levelei világoszöldek, kihegyesedők, ősszel sárgára színeződnek.
Tágtűrésű, rosszabb talajminőséget, árnyékot is elvisel.
——————————————————————————————————————————
Deutzia gracilis – Karcsú gyöngyvirágcserje
Japánból származik. 60–70 cm-esre növő cserje. Ágrendszere felálló, vékony ágakból áll.
Ötszirmú harang alakú fehér virágai május-júniusban nyílnak. Alacsony cserjefoltok kialakítására alkalmas.
’Nikko’ – 50 cm magas, földön fekvő dúsan virágzó fajtája.
Nem kifejezetten igényes, de napos helyen szebben virágzik.
——————————————————————————————————————————
Elsholtzia stauntonii – Szálkamenta
Származási hely: Kína. Fásodó szárú évelő, magassága meghaladhatja az 1 m-t.
Virágai ősszel díszítenek, fehér vagy lilás–rózsaszín színűek.
Ha megdörzsöljük a növény levelét, menta illatot áraszt.
Napos helyen jó vízáteresztő talajban szépen fejlődik, de az átlagos kerti talaj is megfelel számára. Évelők között szépen mutat, sziklakertbe is ültethető.
——————————————————————————————————————————
Euonymus fortunei – Kecskerágó
50–70 cm magas örökzöld törpecserje, levelei az erek mentén fehéresek.
Fiatalkorában legyökeresedik vagy a fák törzsére kapaszkodik. Legjobban félárnyékos helyen fejlődik, tűző napra nem szabad ültetni, mert télen levelei lefagyhatnak.
Közepes vízigényű cserje, de figyeljünk arra, hogy a jó vízáteresztő talajokat kedveli.
Kis tápanyagigény. Teljes mértékben fagytűrő.
Nyírott sövényként jól alkalmazható, talajtakarónak is kiváló, egyesével kiültetve is jól mutat.
——————————————————————————————————————————
Forsythia × intermedia ‘Marée d’Or’ – Aranyvessző
60–100 cm magas szétálló ágú cserje, amely március-áprilisban világos citromsárga színű virágokkal díszít. Őszi lombszíne sárgás.
Tápdús, üde talajt kedvel, napos helyre kell ültetni, a városi levegőt jól tűri.
Talajtakaró növényként jól alkalmazható, sziklakertbe is jól mutat. Pajzstetvekre érzékeny.
——————————————————————————————————————————
Genista lydia – Lapickás rekettye
Származási hely: Balkán, Kis-Ázsia. 50 cm magas félgömb alakú lombhullató cserje, amely májusban és júniusban dúsan hozza aranysárga virágait. Szürkészöld színű, apró, széles-lándzsás, kihegyesedő levelek jellemzik.
A védett, meleg napos helyeket kedveli, talajigénye mérsékelten száraz.
Sziklakertbe, rézsűbe, évelőágyba egyaránt ültethető.
——————————————————————————————————————————
Genista tinctoria – Festőrekettye
Származási helye: Európa, Kis-Ázsia. Magyarországon pusztafüves lejtőkön él.
20–120 cm magas cserje, virágzása májustól augusztusig tart. Festőnövény, az ókorban len- és gyapjúkelméket festetéséhez használták.
Élénk sárga pillangós virágaiból álló fürtvirágzatából szeptembertől októberig borsóhüvelyhez hasonló termések fejlődnek ki.
Legszebben napos helyen, tápanyagban szegény, jó vízáteresztő talajba ültetve fejlődik. Sziklakertbe, rézsűbe, évelőágyba egyaránt ültethető.
——————————————————————————————————————————
Hibiscus syriacus – Mályvacserje
Származási hely: India, Dél-Kína, Korea.
2–3 m magas lombhullató cserje, amely fehér, rózsaszín, lila vagy piros színű virágait nyár közepétől, ősz elejéig hozza.
Nem igényel túl sok gondoskodást. Világos vagy tűző napra ültessük, mivel fény,- és meleg igényes növény. A talajokkal szemben nem válogatós, a szárazságot is jól viseli. Vízigénye, tápanyagigénye közepes.
Szoliterként is jól mutat, de csoportosan ültetve sövénynek is kiváló.
——————————————————————————————————————————
Hydrangea macrophylla – Kerti hortenzia
Származási hely: Japán, Koreai hegyi erdei.
1–2 méter magas, széles, tojásdad alakú levelekkel rendelkező lombhullató cserje. Június-júliusban nyíló virágjainak színe különféle színváltozatokban fordul elő, rózsaszín, fehér, világoszöld, lila és néha kék színben díszít.
A félárnyékos helyet szereti, a tűző napot rosszul viseli. Savanyú, üde talajt igényel, szereti, ha talaja mindig kissé nedves. A hortenzia kedveli a lágy vizet, ezért öntözővíznek célszerű esővizet használni. Nyíratlan sövénynek kitűnő választás.
——————————————————————————————————————————
Hydrangea arborea – Cserjés hortenzia
Származási hely: USA keleti része.
Bokros növekedésű közepes méretű lombhullató cserje, amely kifejlett korában akár a 2,5 m magasságot is eléri. Júniustól szeptemberig hozza fehér színű virágait, amely sokáig megtartják formájukat, így egész télen érdekes látványt nyújt.
Érdes, kerekded felületű, fogazott szélű levelei közép vagy sötétzöldek.
Viszonylag igénytelen. Legszebben savas vagy semleges kémhatású talajban, félárnyékos helyen fejlődik. Vízigénye viszonylag nagy.
Betegségekkel és kártevőkkel szemben viszonylag ellenálló. Levéltetvek és takácsatkák időnként károsíthatják.
Szoliterként jól alkalmazható.
——————————————————————————————————————————
Hydrangea petiolaris – Kúszó hortenzia
Származási hely: Japán, Korea, Szibéria.
Léggyökereivel 10-15 m magasra kapaszkodó kúszó cserje, amely kerítések, falak befuttatására kiválóan alkalmas, támaszték nélkül 1,5–2 m magasra nő.
Levelei széles-tojásdad alakúak, fényeszöldek, ősszel sárgára színeződnek. Júniusban nyílnak illatos, fehér virágai. A virágzat szélén nagyméretű, hófehér virágok találhatók.
Napos, félárnyékos helyet szeret, földjét folyamatosan nyirkosan kell tartani. Betegségekkel és kártevőkkel szemben ellenálló.
Védett falak-, fatörzsek befuttatására jól alkalmazható.
——————————————————————————————————————————
Hydrangea paniculata – Bugás hortenzia
Származási hely: Kína, Japán. 3–4 m magas, rendkívül mutatós díszcserje, amelynek díszértékét fehér majd később rózsaszín árnyalatú bugás virágok adják.
Virágai a nyár második felében, valamint az ősz elején nyílnak. Jól bírja a városi környezetet.
Napra vagy félárnyékos helyre is ültethető. Leginkább a jó vízáteresztő, tápanyagban dús talajokat kedveli. Szereti, ha földje kissé nedves, rendszeres öntözést igényel.
Szoliterként jól alkalmazható.
——————————————————————————————————————————
Hypericum ‘Hidcote’ – Orbáncfű
1–1,5 m magas félörökzöld cserje, amely júniustól októberig hozza sárga színű virágait.
Igénytelen dísznövény, amely napos helyet- átlagos, de jó vízáteresztő talajt kedvel. A legmagasabbra növő orbáncfű. Vízigénye alacsony.
Örökzöld felületek kialakításához kitűnő választás, de rézsüre ültetve is szépen mutat.
Nyíratlan sövénynek is jó választás.
——————————————————————————————————————————
Hypericum × moserianum– Kisvirágú orbáncfű
50 cm magas cserje, amely júliustól augusztusig hozza élénksárga virágait.
Szélsőséges talajviszonyoktól eltekintve mindenhol megél, városi klímát jól viseli.
Napos vagy félárnyékos helyeket kedveli. Üde, humuszos talajokat szereti.
Kisebb bokrok mellet jól mutat, talajtakaróként is jól alkalmazható.
——————————————————————————————————————————
Hypericum calycinum – Örökzöld orbáncfű
Származási hely: Kis-Ázsia, Délkelet Európa.
20–30 cm magas terjedő tövű félörökzöld cserje. Júniustól szeptemberig folyamatosan hozza nagyméretű sárga színű virágait. Ha virágbimbókat az ujjaink között szétmorzsoljuk, narancsos levet eresztenek. Átlagos kerti talajon megél, ha az nem túl száraz.
Napra és árnyékba egyaránt ültethető. Kiváló talajtakaró.
——————————————————————————————————————————
Hypericum forrestii – Kései orbáncfű
1 méter magasra növő cserje, amelynek sötétzöld levelei ősszel narancsvörösre színeződnek. Sárga virágait júniustól októberig hozza.
Üde, tápdús talajt kedvel, napos fekvést igényel.
Talajtakaróként jól használható, rézsűre is ültethető.
——————————————————————————————————————————
Kerria japonica – Boglárcserje
Származási hely: Közép és Délnyugat Kína, Japán.
2–3 m magasra növő könnyen nevelhető cserje, amelynek hossszúkás, kihegyezett, fűrészes szélű levelei vannak.
Vékony, ívelt vesszőin április-májusban nyílnak aranysárga színű virágai, további jellemzője az őszi utóvirágzás.
Gazdag, üde talajt kedvel. Közepes vízigényű. Évelőágyak háttérnövénye, sövénynek is jó választás.
——————————————————————————————————————————
Lavandula × intermedia – Francia levendula
60 cm magas dúsan elágazó örökzöld törpecserje.
Napos, védett helyet kedvel, tápanyagban szegény talajon is jól fejlődik. Nagyon illatos apró sötétlila virágai júniusban-júliusban nyílnak, amelyek karakteresebbek, mint az angol levendula virágai.
Eléggé fagyérzékeny. Több öntözést igényel, mint az angol levendula. Nem igényel rendszeres tápanyag utánpótlást.
Sziklakertek, rézsűk, virágos cserjecsoportok növénye, virágos jelzősövényként is jól alkalmazható.
——————————————————————————————————————————
Lavandula angustifolia – Angol levendula
Származási hely: Dél-Kelet Európa.
60–80 cm magas örökzöld, aromás illatú félcserje, amelyet a rómaiak terjesztettek el Európában. Június-augusztusban nyílnak liláskék vagy mély-lila virágai.
Apró levelei keskeny szálasak, szürkés-zöldek, aromás illatúak.
Napos fekvést, meszes talajt igényel. Nem igényel rendszeres tápanyag utánpótlást.
Sziklakertek, rézsűk, virágos cserjecsoportok növénye, virágos jelzősövényként is jól alkalmazható.
——————————————————————————————————————————
Ligustrum ovalifolium – Széleslevelű fagyal
Származási hely: Japán.
3–5 méter magasra növő lombhullató vagy áttelelő levelű cserje.
Sárgásfehér, illatos krém-fehér virágai vannak. Levelei fénylők, sötétzöldek, az erdős téli fagyokig a vesszőkön maradnak. Termése kékesfekete, bogyó.
Fényigényes, vízigénye közepes, nem igényel rendszeresen tápanyag utánpótlást. Mélyrétegű, középkötött talajt kedvel. Leggyakrabban nyírott sövénynek ültetik.
Mérgező növény!
——————————————————————————————————————————
Ligustrum vulgare – Közönséges fagyal
Származási hely: Európa.
1–5 m magas cserje. Fakultatív örökzöld: enyhe teleken lombját csak tavasszal veszti el. Levelinek őszi lombszíne ibolyászöld. Bódító illatú virágai vannak, amelyek júniustól júliusig nyílnak. Feketés-kék bogyóikat a madarak szívesen fogyasztják.
Szinte minden talajban megél, napra, félárnyékba, árnyékba egyaránt ültethető.
Fontos élőhelye rovaroknak, madaraknak és emlősöknek. Hazánkban főleg a középhegységekben, bükkösökben; vagy ártérre lesodródva él.
Melegigényes dísznövény, csak mérsékelten tűri az árnyékot. Leggyakrabban nyírott sövénynek ültetik.
——————————————————————————————————————————
Lonicera × xylosteoides – Bécsi lonc
Közepes termetű, 2–3 m magas, ívesen széthajló vesszejű cserje.
Talajban nem válogat, mérsékelten szárazságtűrő. Termése nem mérgező, de keserű.
Cserjecsoportba, sövénynek ültessük.
——————————————————————————————————————————
Lonicera xylosteum – Ükörkelonc
Származási hely: Európa.
1,5–3 m magas cserje. Hazánkban főleg a középhegységekben, bükkösökben; vagy ártérre lesodródva él. Május-júniusban hozza virágait. A virágok kezdetben fehérek, majd sárgásak. Sötétvörös, borsó nagyságú termése augusztusban érik. Tudományos neve görögül „csontfát” jelent, ami jól faragható fájára utal.
1–1,5 m magasra növő, sűrű ágú örökzöld cserje, szúrós levélkéből álló, nagy erős, kékeszöld levelekkel.
Hosszú, füzérekben nyíló virágait citromsárga virágai téltől márciusig díszítenek, közel 4–6 hétig virágoznak. Télen lila bogyóival díszít.
Napos helyet kedveli, vízigénye közepes.
Különleges külseje miatt a kert kiemelt pontjára ültessük.
——————————————————————————————————————————
Pachysandra terminalis – Japán kövérke
Származási hely: Japán.
15–20 cm magas örökzöld árnyékkedvelő félcserje, amely kiültetve idővel összefüggő zöld szőnyeget alkot. Bőrnemű, rombusz alakú levelei vannak, amelyek a csúcsnál fogazottak.
Késő márciustól április végéig hozza fehér színű virágait.
Savanyú, nedves, humuszos talajt kedvel. Árnyékos helyre talajtakaróként kiváló.
——————————————————————————————————————————
Paeonia suffruticosa – Cserjés bazsarózsa
Származási hely: Nyugat Ázsia.
Fás ágrendszerrel rendelkező 2 m magas, vastag ágú lombhullató cserje, amely viszonylag lassan nő. A virágok a hajtások csúcsán fejlődnek, átmérőjük 15–20 cm, fajtától függően változatos színekben léteznek. Leveleik kétszeresen szárnyaltak.
Tápdús, humuszos, üde talajt szeret. Napos helyet-, meleg fekvést igényel. Közepes víz és tápanyagigényű. Fagyzugos helyekre ne ültessük!
Különleges szépsége miatt a kert kiemelt pontjára ültessük.
——————————————————————————————————————————
Philadelphus × lemoinei – Jezsámen
Ívelt ágú, 1,5–2 m magas lassú növekedésű lombhullató cserje.
2–3 m magas cserje, kezdetben felfelé nő, majd később ívesen széthajlik. 3–5 karéjú levelei zöldek, ősszel sárgásnarancsra színeződnek. Fehér, bogernyőben nyíló virágai júniusban jelennek meg. Termése barnásvörös hólyagszerűen felfújt.
Napos vagy félárnyékos helyet, savanyú talajt kedvel. Vízigénye közepes, éves tápanyag utánpótlást igényel.
——————————————————————————————————————————
Pieris japonica – Japán babérhanga
Származási hely: Kína, Japán.
Zárt koronájú örökzöld cserje, amely 2–3 méter magasra nő. Lándzsás levelei fényes sötétzöldek, fakadáskor gyakran vörös színűek. Márciustól májusig nyílnak apró, fehér színű, harangszerű virágai.
Humuszos, savanyú talajt, félárnyékos helyet kedvel. Vízigényes. Melegigényes, tápanyagigénye közepes.
Védett fekvést igényel, mert fagyérzékeny.
Jól mutat Azáleák társaságában.
——————————————————————————————————————————
Potentilla fruticosa – Cserjés pimpó
Alacsony növésű, lombhullató cserje. Virágai folyamatosan nyílnak májustól augusztus végéig.
A narancsos vagy piros virágú fajták érzékenyek, nem viselik túl jól a nyári meleget.
Átlagos fényigényű és vízigényű. Napos helyet igényel. Kevésbé jó minőségű talajokon is megél.
Kártevők nem károsítják.
Cserjecsoportba vagy nyíratlan sövénynek ültessük.
2–6 m magas örökzöld cserje. Merev, bőrszerű levelei vannak, amelynek alakja hosszúkás vagy visszás tojásdad. Virágait fehér színű fürtökben hozza április-májusban. Feketésvörös színű, gömbölyded termése van.
Mélyrétegű, tápdús kerti talajokat kedveli.
Napon vagy félárnyékos helyen egyaránt jól fejlődik. Ültetéskor a fagyzugos helyeket kerülni kell.
Cserjecsoportba, vagy sövénynek ültessük.
——————————————————————————————————————————
Prunus spinosa – Kökény
Származási hely: Európa, Kis-Ázsia, Észak-Afrika.
Cseres-tölgyesekben bokorerdőkben él. Magyarországon az egész országban elterjedt.
Szabálytalan növekedésű, tövises ágú 2–3 m magas cserje. Lassan növő faj. Tojásdad alakú levelei gyengén molyhosak.
Áprilisban nyílnak nagy tömegben fehér színű virágai. Szeptemberben érő termése gömbölyded alakú, kékesfekete színű, felülete hamvas.
Termésében sok C-vitamin található.
Talajban nem válogat, városi klímát jól tűri. Meleg és fényigényes. Rézsűk, töltések beültetésére kiváló.
——————————————————————————————————————————
Prunus tenella – Törpe mandula
fénykép forrása: Dr. Kerényi-Nagy V.
Származási hely: Dél-Kelet Európa, Ázsia.
Magyarországon füves lejtőkön, cserjésekben fordul elő. 1 m magas, lassú növekedésű, sűrűn bokros lombhullató cserje. Április-májusban díszít rózsaszín virágaival. Levelei fényesek, fűrészesek, amelyek ősszel liláspirosra színeződnek.
Fény és melegigényes növény, amely jól tűri a szárazságot. Napos rézsűk, sziklakertek beültetésére való.
——————————————————————————————————————————
Ribes sanguineum – Vérvörös virágú ribiszke
Származási hely: Észak-Amerika nyugati része.
1–3 magas lombhullató cserje, kerek, üdezöld levelekkel és áprilisban nyíló csüngő fürtökben nyíló piros virágokkal.
Jól fejlődik üde humuszos, savanyú talajban, amely napos fekvésű. A szárazságot nem viseli jól. Szoliterként, vagy cserjecsoportba, esetleg sövénynek ültessük.
——————————————————————————————————————————
Rosa glauca – Vörös levelű rózsa
2–3 m magas cserje. Magashegyek lakója.
A vesszőin nagy, horgas tüskék fejlődnek; hajtásai és gallyai általában bordók vagy kékesek. Csipkebogyója piros, amely sokáig a bokron marad.
A vadon élő állatok szeretik gyümölcsét.
Különleges jellemzője, hogy kékeszöld kék rezes vagy lilás színű levele, árnyékos helyen ezüstös szürke-zöld színűvé válik. Lapított, egyszerű, 5 szirmú virága élénk rózsaszín 2,5–4 cm átmérőjű 5 szirmú, május-júniusban virágzik.
A napos fekvésű helyeket szereti.
Cserjecsoportba, vagy sövénynek ültessük.
——————————————————————————————————————————
Rosa pimpinellifolia – Jajrózsa
1–1,5 m magas, sűrűn bokros, tövises szárú cserje.
A vesszőket sűrűn fedik az egyenes, különböző méretű tüskék. Április végétől nyílnak fehér virágai. A csipkebogyók koromfeketék, a melyek őszre nagyon sötétlila színre érnek be.
Igénytelen. Talajban nem válogat, napos, félárnyékos helyre egyaránt ültethető.
Sűrűn tövises ágrendszere miatt sövénynek kiváló.
——————————————————————————————————————————
Salvia officinalis – Orvosi zsálya
Származási hely: Földközi tenger vidéke.
Illatos, bokros növekedésű félcserje, amely 60–100 cm magasra megnő. Levelei lándzsa vagy tojásdad alakúak, megdörzsölve kellemes illatot árasztanak. Júniusban nyíló álfüzérben álló virágai általában ibolyakék színűek.
Napfényigényes növény, nem túlzottan igényes a talajjal szemben, de az agyagos talajokat nem kedveli. Napos rézsűk, sziklakertek beültetésére való.
A zsálya gyulladáscsökkentő, gyomorerősítő, sebgyógyító és izzadásgátló hatású.
——————————————————————————————————————————
Skimmia japonica – Japán dérbabér
Származási hely: Japán.
1–1,5 méter magas és széles, lassú növekedésű örökzöld cserje. Leveli fényesek, bőrszerűek, elliptikusak, aromás illatúak. Tavasszal nyílnak illatos, fehér-krém színű virágai, szeptemberre érik be piros termése, amely tél végéig a cserjén marad.
Félárnyékos, árnyékos fekvésben érzi jól magát, sok vizet igényel. Talajban az üde, mészmentes, humuszos vályog- vagy homoktalajt kedveli.
Védett fekvésbe ültessük. Jól tűri a városi klímát.
Mérgező növény! Szoliter.
——————————————————————————————————————————
Skimmia reevesiana – Japán dérbabér
Széles levelű örökzöld, alacsony növésű cserje. Levelei egyszerűek, lándzsásak vagy hosszúkás lándzsa alakúak, szegélyük sima. Öntermékeny.
Többé-kevésbé gömb alakú bíborvörös gyümölcsei körülbelül 8 mm hosszúak, télen is megmaradnak.
Előnyben részesíti a nedves, magas szervesanyag tartalmú talajokat.
Termése mérgező!
——————————————————————————————————————————
Spiraea × arguta – Élesfogú gyöngyvessző
1–2 méter magas és ugyanilyen széles, felálló, ívelt ágú, lombhullató cserje. Levelei keskenyek, világoszöld színűek. Apró, fehér virágai április-májusban virágoznak a vesszők végein.
Napos helyet kedvel, de félárnyékos helyet is elviseli. Humuszos kerti talajt igényel.
Egyesével ültessük, de cserjék között is jól mutat.
——————————————————————————————————————————
Spiraea × bumalda – Japán gyöngyvessző
Bokros növekedésű, 1,5 m magas lombhullató cserje.
Vegyes cserjecsoportokba szépen mutat. Nyíratlan, alacsony sövénynek sziklakertbe ültessük.
——————————————————————————————————————————
Spiraea × cinerea – Gyöngyvessző
1,5 méter magas lombhullató cserje. Ívesen hajló vesszőin keskeny, szürkészöld, kihajtáskor molyhos levelek találhatók. Ez a legkorábban nyíló gyöngyvessző, egyes esetekben már március végén megjelennek fehér virágai.
Kevés törődést igénylő, viszonylag igénytelen cserje, amely a szélsőséges körülmények kivételével bárhol nevelhető. Gazdag virágzáshoz sok napsütésre van szüksége, de némi árnyékot elvisel.
Fiatalabb korában érzékeny a szárazságra.
Lisztharmatra, levéltetvekre illetve a peronoszpórára érzékeny.
——————————————————————————————————————————
Spiraea × vanhouttei – Kerti gyöngyvessző
1,5–2 m magas felálló, majd ívesen elhajoló lombhullató cserje.
A vesszők teljes hosszán májusban hozza fehér színű virágait. Üde, középkötött, tápdús talajt igényel. Levelei 3–5 karéjúak, enyhén fogazottak, amelyek az ősz folyamán sárgás-bíboros árnyalatra váltanak.
Kevés törődést igénylő, viszonylag igénytelen cserje. Vízigénye közepes.
Sövények, vagy szoliter állásba ültessük, de cserjecsoportba is kiváló.
——————————————————————————————————————————
Spiraea betulifolia – Nyírlevelű gyöngyvessző
Származási hely: az orosz, Távol-kelet, Szahalin, Kuril-szigetek, Közép-Japán.
0,5–1 m magas sűrű ágú cserje. Leveli sötétzöldek, fonákjukon szürkészöld színűek, széles-tojásdad alakúak. Május-júniusban hozza fehér virágait.
Napos fekvést, sok vizet, tápdús kerti talajt igényel.
Sziklakertbe, alacsony virágos cserjecsoportba, vagy évelők közé ültessük.
——————————————————————————————————————————
Spiraea betulifolia var. aemiliana – Gyöngyvessző
Származási hely: Japánban a Mori vulkán lejtői, Kuril-szigetek, Szahalin.
20–30 cm magas törpecserje. Levelei szélesek, kerekded alakúak, egyenletesen fűrészes szélűek. Júniusban virágzik, ekkor hozza fehér színű virágait.
Humuszos, üde kerti talajt szeret.
Alacsony sövénynek jó választás.
——————————————————————————————————————————
Spiraea japonica – Japán gyöngyvessző
Származási hely: Dél-Ázsia.
Sűrűn bokros alacsony termetű cserje, szára vöröses színű, levelei fogazottak. Május végétől nyílnak rajta csillag alakú élénk rózsaszín virágai. Virágzata és lombozata egyaránt mutatós. Levelei kihajtáskor bronzszínűek, később visszazöldülnek, de ősz folyamán elszíneződhetnek.
Napfényigényes, de félárnyékos helyhez is jól alkalmazkodik. Talajjal szemben nem igényes, de nem szereti a kötött talajokat.
Levélfodrosodás és lisztharmat előfordulhat.
Alacsony sövények jó választás.
——————————————————————————————————————————
Spiraea japonica – Japán gyöngyvessző
’Genpei’ 1 m magas gömbölyded lombhullató cserje.
Levelei elliptikus alakúak, fűrészes szélűek, színük közép-, vagy sötétzöld. Fehér és rózsaszín virágai egyszerre nyílnak júliustól szeptemberig.
Napfényigényes. Tápdús kerti talajokat kedveli. Jó várostűrő.
Alacsony sövények jó választás.
——————————————————————————————————————————
Spiraea nipponica – Nipponi gyöngyvessző
1,5–2 m magas lombhullató cserje, hajtása vörösesbarna színű.
Levelei elliptikus alakúak, sötétzöldek, fonákjuk kékes. Májusban a vesszők hosszán nyílnak fehér színű virágai.
Üde, humuszos kerti talajt igényel. Napfénykedvelő, de a félárnyékot is elviseli.
Sövénynek ültessük, de cserjék között is jól mutat.
——————————————————————————————————————————
Syringa josikaea – Magyar orgona
Származási hely: Keleti Kárpátok.
2–3 m magas cserje. Levelei többnyire lándzsásak. Június-júliusban nyílnak enyhén illatos kékeslilás színű virágai.
Humuszban gazdag kerti talajt igényel. Késő tavasszal virágzó cserjecsoportok növénye.
Nemzetségneve (Syringa) a görög szyrinx (síp) származéka, PÁN isten találta fel a hangszert, innen a Pán-síp elnevezés is.
——————————————————————————————————————————
Thymus vulgaris – Közönséges kakukkfű
Származási hely: Földközi-tenger környéke.
10–15 cm magas jellegzetes aromájú fűszernövény. Árszerű szürkészöld színű levelekkel rendelkezik. Rózsaszín ajakos virágai májustól júliusig nyílnak.
Meszes,- középkötött talajt és napfényes helyet igényel.
Rézsűre vagy sziklakertbe ültessük.
Az ókorban a temetési szertartásokon kapott szerepet, úgy tartották, hogy a halottak szellemei a virágaiban laknak. A rómaiak és a görögök olajat készítettek belőle.
1–5 m magas, gömbölyded alakú bokor. Levelei keresztben átellenesek, elliptikusak, levélszőrei gyengén allergének. Május első felében hozza sárgásfehér virágait.
Termése augusztusban érik, szeptemberben-októberben hullik, az ember számára enyhén mérgező.
Melegigényes és mérsékelten fényigényes. Szoliterként ültessük.
——————————————————————————————————————————
Vibumum opulus – Kánya bangita
2–5 m magas, lombhullató cserje bókoló oldalágakkal.
Fontos gyógy- és dísznövény. Virágai fehérek, a külső nagyszirmú virágai a beporzó rovarok csalogatását szolgálják. Virágait május második felében hozza, skarlátpiros termése szeptember első felében érik.
Napos helyet kedvel, mérsékelten tűri az árnyékot. Hőigénye közepes.
Szoliterként ültessük erdős ligetes kertekbe.
A labdarózsa első említése a marosvásárhelyi Teleki Bibliotékában őrzött, Kárpát-medence legrégibb (400 év körüli) herbáriumában szerepel ’laptarózsa’ névvel.
——————————————————————————————————————————
Viburnum ×burkwoodii– Tavaszi bangita
1–2 m magas télizöld cserje. Levelei tojásdad-elliptikus alakúak, fényes sötétzöldek. Virágai erősen illatosak, bogernyőben nyílnak, színűk fehér, március-áprilisban jelennek meg a cserjén.
Félárnyékkedvelő, közepes vízigényű cserje.
Üde, tápanyagban gazdag talajokat részesíti előnyben.
Termése mérgező! Egyesével, vagy csoportosan ültessük védett fekvésbe.
——————————————————————————————————————————
Viburnum ×carlcephalum – Illatos bangita
1,5–2 m magas laza ágakkal rendelkező cserje. Levelei tompazöld színűek, amelyek ősszel barnásvörösre színeződnek. Erős illatú fehéres rózsaszínű virágai április-májusban nyílnak.
Kína keleti részén honos. 12–20 m magasra növő, terebélyes koronájú lombhullató fa.
Levelei jellegzetesen három karéjúak, ősszel narancssárgára, sárgára és pirosra színeződnek. Virága krémszínű, májusban virágzik.
Lependék termése 2–3 cm-esre nő, csomókban csüng a fán, idővel pirosasra színeződnek.
Napos, világos, félárnyékos helyen is megél. Jó vízáteresztésű, átlagos talajban érzi jól magát. Télálló, a magyarországi klímát jól bírja.
——————————————————————————————————————————
Acer campestre – Mezei juhar
fénykép forrása: Dr. Kerényi-Nagy V.
Őshonos fafaj, egész Európa, Kis-Ázsia, Kaukázus területén megtalálható, a gyertyános-tölgyesek, cseres tölgyesek alsó lomkoronaszintjét alkotja, de szinte minden száraz cserjésben, erdősávban megtalálható.
Közepes termetű fa, 10-25 m magasra nő meg. Kérge fiatalon sima vagy paraléctől dudoros kissé, idős korban hosszú pántokban válik le. Koronája tömött. Vesszei gyakran hosszan paralécesek. Levele hosszú nyelű, levéllemeze (3-)5 karéjú, ép szélű. Őszi lombszíne aranysárga.
Sárgászöld virágai lombfakadáskor nyílnak. Termései ikerlependékek, melyek pörögve szállnak a szélben.
Nagyon tág ökológiai amplitúdóval rendelkezik, ezért a leggyengébb termőhelyen, legszennyezettebb városi környezetben is megél. Jól metszhető, így magas, lombhullató sövény nevelhető belőle.
‘Elsrijk’ karcsú, tojásdad koronájú, egyenes és jó törzsnevelő fajta.
‘Lienko’ karcsú, teljesen oszlopos növekedésű fajta.
‘Queen Elisabeth’ ’ levelei mélyen tagoltak, a tagolatok karéjos-hullámos szélűek.
‘Red Shine’ kihajtáskor a levelei bordók.
‘Royal Ruby’ kihajtáskor a levelei bordók, levelei mélyen tagoltak, a tagolatok karéjos-hullámos szélűek.
——————————————————————————————————————————
Acer platanoides – Korai juhar
fénykép forrása: Dr. Kerényi-Nagy V.
Őshonos fafaj, mely egész Európában és Délnyugat-Ázsiában megtalálható, dombsági és hegyvidéki erdők elegyalkotó fafaja.
Terebélyes, szabályos alakú, közepesen magas, 20-25 méteres fává nőhet. Kérge sima, szürke, mely idővel hosszában berepedezik. Levele nagy méretű, ötkaréjú és fényesen elénk zöld, a levél széle ép, a karéjok csúcsai hosszan kihegyesedők. Őszi lombszíne piros vagy sárga.
Virága korán, lombfakadás előtt nyílnak, sárga, sárgászöld színűek. Termése hosszú kocsányon ülő, nagy szárnyú ikerlependék termés.
Mérsékelten árnyéktűrő, mérsékelten fényigényes faj. A szárazságot közepesen tűri. Füstgázokat és sózást rosszul viseli, ezért kis járműforgalmú területekre ajánlott.
Virága jó mézelő.
Erdészeti, faipari felhasználás, mivel fája kemény és rugalmas.
‘Chrimson King’ (vérjuhar) levele és termése bordó.
‘Olmstedt’ (oszlopos juhar) szinte csak függőleges ágakat fejleszt, csak olyan helyre telepítendő, ahol LÉGKÁBEL NINCS!
(Korábban közkedvelt fajtája, a ‘Globosum’ (gömbjuhar) koronája szabályos gömböt alkot, rossz várostűrő képessége miatt NEM AJÁNLOTT!)
——————————————————————————————————————————
Acer pseudoplatanus – Hegyi juhar
fénykép forrása: Dr. Kerényi-Nagy V.
Őshonos fafaj, mely Közép-Európa és Délnyugat-Ázsia domb- és hegyvidékeinek fája. A gyertyános-tölgyesek, bükkösök elegyalkotó faja.
Terebélyes, esetenként oszlopos alakú fa, nagy termetű (30 m), egyenes, de villásodásra hajlamos törzset nevel. Nyílt, napsütötte helyeken terebélyes, ernyőszerű koronát fejleszt. Kérge pikkelyszerűen hámló.
Levelei tenyeresen osztottak, (3-5-) karéjúak. A levéllemez sötétzöld, fénytelen, szinte érdes. Fonáka hamvas, kékeszöld. A levél széle erősen fogazott. Őszi lombszíne aranysárga.
Virágai zöldessárgák, hosszú fürtben csüngnek alá, lombfakadással egyidőben jelennek meg. Termése, ikerlependék termés, a szárnyak derékszöget zárnak be egymással, magja gömb alakú.
Közepes hőigényű, mérsékelten árnyéktűrő. Kevésbe érzékeny, mint a korai juhar.
Fontos méhlegelő! Kiválóan alkalmas árnyas utcák fásítására, a tűző napot és a légköri aszályt nem szereti.
‘Leopoldi’ levelei fehéren márványos tarkák.
——————————————————————————————————————————
Acer tataricum – Tatárjuhar
fénykép forrása: botanikaland.hu
Elterjedése Közép- és Dél-Európa, Nyugat- és Elő-Ázsia.
Cserje vagy kistermetű (4–6 m) vagy néha nagytermetű (12–20 m magas) fa. Kérge szürkésbarna, téglalap alakban hámló.
Termései csüngő bugában állnak, ikerlependékek, egymással hegyesszöget zárnak be, szárnyaik majdnem párhuzamosak egymással. Magháza domború. A szárny a magház közelében elkeskenyedő, már fiatalon bepirosodó.
Aesculus carnea ’Briotii’ – Piros virágú vadgesztenye
fénykép forrása: Dr. Kerényi-Nagy V.
10–15 m magasra növő, lombhullató fa.
Terebélyes, gömbölyded koronát nevel. Fényes sötétzöld tenyeresen összetett levelei vannak.
Fiatal barna törzse később vöröses barnára színeződik. Virágai felfele álló bugában nyílnak, élénk rózsaszínűek, április- májusban magas díszértéket adnak a fának.
Lombja ősszel zölden hull le. Virágai csüngő barkákban, lombfakadás előtt nyílnak.
Több kerti fajtája van, amelyek különböző mértékben szeldelt levelűek. (’Laciniata’, ’Incisa’, ’Imperialis’)
Nyirkos helyet kedvel, a pangó vizet is jól bírja.
——————————————————————————————————————————
Amelanchier lamarckii – Rézvörös fanyarka
fénykép forrása: botanikaland.hu
5-10 méter magasra növő, kúp alakú, nagy termetű cserje vagy kisméretű fa.
Április és május folyamán nagy tömegben, lomfakadás előtt virágzik.
Apró kékesfekete alma áltemése ehető, a madarak is nagyon kedvelik.
Őszi lombszíne a sárgától a tűzvörösig sokféle színű lehet. Eredetei hazája Észak-Amerika keleti része.
Nyirkos talajt kedvel, de kerti viszonyok között is jól fejlődik.
——————————————————————————————————————————
Carpinus betulus – Közönséges gyertyán
fénykép forrása: florapont.hu
Európában és Nyugat-Ázsiában elterjedt, 10–25 m magas, sudaras fa.
Szabadállásban gyertyaláng alakú koronát nevel. Kérge sima, hosszanti irányban fehéren erezett. Levelei keskeny lándzsásak, halszálkásan erezettek, szélük kétszeresen fűrészes.
Virágai egyivarúak, egylakiak, porzós és termős virágai egyaránt kettősbogas barkavirágzatba tömörülnek. Termése áltermés, makk, melyet körbevesz a nagy, 3 karéjű murvalevél.
Hazája Dél-Európa, Kis-Ázsia. Alacsony, mindössze 6-10 méteres magas, gyakran többtörzsű fa vagy nagy termetű cserje. Kérge érdes, csaknem fekete színű.
Levelei vese alakúak. Április-májusban gyakran már lombfakadás előtt virágzik, virágait akár az egész törzsön nyithatja: a kauliflora (törzsön virágzás) jelensége miatt hívják Júdásfának, mert a keresztény hagyomány szerint Júdás megbánva Krisztus elárulását, egy ilyen fára akasztotta fel magát. Más magyarázat szerint Krisztus keresztfán kiömlött vérét szimbolizálja a törzsön vérfolyamként nyíló virágok. Hüvely termései szürkésbarna színűek.
Elsősorban parkfának alkalmas, de egy törzsre nevelve utcafásításra is alkalmas.
20-25 méter magas, szoliter állásban, majdnem tövétől ágas, szép alakú koronát nevel. Terebélyes, kúpos alakú. Kérge szürke, már egészen fiatalon feltűnően parásodik.
Hajtásai vastagon, szürkésfehéren molyhosak. A vesszők gyengén tövisesek.
Pálhalevelei sarló alakúak, mindkét oldalukon végig fűrészesek. A levelek a berkenyékéhez hasonlóak, ovális vagy gyengén deltoid kerületűek, 7–11–13 karéjúak, színükön fiatalon szürkésfehéren molyhosak, fonákukon maradandóan és szürkésfehéren gyapjasak. Szélük 1–2× fűrészes.
A virágok 1–2 cm átmérőjűek, fehérek, sátorozó buga virágzatba tömörülnek. A csontáralma áltermések feketék, benne 5 db fásodott falú tüsző (csontár) valódi termés található.
Védett, kipusztulással fenyegetett! Hazája a Kárpát medence.
Kérge szürke, ívesen, függőlegesen, hosszában válik le. Ágai ritkásan tövisesek.
Pálhalevelei kissé fogasak. Levelei kerekdedek, színük fényes és lekopaszodó, fonákuk kissé hamvas, lekopaszodó, 3–5 karéjúak, a karéjok kerekdedek, szélük a karéjok közepétől finoman fűrészes.
Virágai sokvirágú bogernyőben nyílnak, a virágok majdnem tömve teltek, élénk rózsaszínűek. A virágok jó körülmények között az ágakat teljesen el tudják takarni.
Csontáralma áltermései pörgettyű alakúak, tetejüknél a legszélesebbek, pirosak, kis koronaként a hegyes csészelevelek rajtuk felállnak, a 2–3–4 csontár kissé kilóg a termésből.
A XIX. század óta kedvelt díszfa, városi klímát jól bírja.
——————————————————————————————————————————
Euodia hupehensis (Syn. Tetradium daniellii) – Kínai mézesfa
fénykép forrása: Dr. Kerényi-Nagy V.
Koreában, Kínában és Tibetben őshonos.
Mintegy 20 m magasra megnövő, szürke, paraszemölcsös, sima kérgű, gömbölyded vagy ernyőszerű koronáját nevelő fa. Levelei páratlanul szárnyasan összetettek, a levélkék rövid nyelűek, számuk 7–9, a levélkék széles lándzsás.
Virágai ellaposodó, nagy bugába tömörülnek. Pártája csontfehér. Vörösesbarna tüszőcsokor terméseinek fekete magjait a madarak fogyasztják.
Bőségesen ad virágport és nektárt, így méhlegelő fafajként már hazánkban is telepítik, több parkban is megtalálható.
——————————————————————————————————————————
Fagus sylvatica – Európai bükk
fénykép forrása: terra.hu
Általában 15–25, de akár 50 m magasra megnövő, zárt állományban keskeny-oszlopos, szoliterként tojásdad koronájú, sudaras fa.
Kérge sima és grafitszürke. Hajtásai zegzugosak, de csüngő ágú változatai is ismertek:
’Purpurea Pendula’ bordó levélszínű
’Aurea Pendula’ aranysárga levélszínű
’Pendula’ zöld levélszínű
Rügyei igen nagyok, karcsú orsó alakúak. Levelei kissé aszimmetrikusak, oválisak, halszálkásak, szélük hullámos, élük pillás.
——————————————————————————————————————————
Fraxinus angustifolia subsp. danubialis – Magyar keskenylevelű kőris
fénykép forrása: Dr. Kerényi-Nagy V.
Bennszülött alfaj, mely csak Kárpát-medencében, a Duna és mellékfolyóinak keményfaligeterdejében található meg.
Közepes méretű, 20-25 méteresre növő, terebélyes koronájú. Kérge szürkésbarna, fiatalon egyenletesen hosszában berepedezett, később dudorosan bordássá válik. Törzse egyenes, de villásodásra hajlamos. Generatív hajtásain a rügyek 3-as álörvökbe rendeződnek.
Levelei páratlanul szárnyasan összetettek, 7-13 feltűnően keskeny levélkével. Felszínük fényes, élénkzöld és sima. Őszi lombszíne sárgás vagy ibolyás-vöröses. Virágai aprók, zöldek vagy bíborszínűek. Lombfakadás előtt tavasszal nyílnak. Termése nagy csomókban fejlődő, enyhén csavart szárnyú lependék termés.
Természetes előhelyének köszönhetően a többletvízhatást, pangó vizet kedveli, viszont átlagos körülmények között is jól fejlődik, de némi szárazságot is elvisel.
Fája sárgásfehér, nehéz, kemény és rugalmas. Sporteszközök alapanyaga.
Szinte egész Európában és a Kaukázusban elterjedt. Természetes élőhelye a szikladomborzatú erdők, gyertyános-tölgyesek és bükkösök elegyfafaja.
Nagy termetű fa, 30 méteres magasságra nőhet. Terebélyes, oszlopos koronát növeszt, törzse egyenes, de villásodásra hajlamos. Kérge szürkésbarna, sima, idősebb korban repedezik csak be.
Levelei páratlanul szárnyasan összetettek, 9-13, keskeny lándzsás alakú, sűrűn fogazott szélű levélkével. Felszínük fényes, sötétzöld és sima. Lombja ősszel rendszerint zölden hull le. Virágai szirom nélküliek, bíborszínűek, rügyfakadás előtt kora tavasszal nyílnak. Termése nagy csomókban fejlődő, szárnyas lependék termés.
Mérsékelten melegigényes, fényigényes, a városi klímát, mérsékelt szárazságot, átültetést jól tűri. Jó utcafa.
——————————————————————————————————————————
Fraxinus ornus – Virágos kőris
fénykép forrása: Dr. Kerényi-Nagy V.
A faj őshonos, elterjedése Délnyugat -Ázsia, Közép- és Dél- Európa, mediterrán, szubmediterrán vidékei. Élőhelye a száraz, napos, köves lejtők, bokorerdők, mészkedvelő tölgyesek.
Kis termetű fa, mindössze 5-6 méter magasra nő meg. Kérge feltűnően sima, világosszürke. Lombja sűrű, tömött, mélyzöld.
Levelei páratlanul szárnyasan összetettek, 5-9 db, tojásdad alakú, sűrűn fogazott szélű levélkével. Felszínük fénytelen zöld, fonákja világosabb. Őszi lombszíne a sárgától liláig változhat. Virágai későn, nyár elején nyílnak. A többi kőrishez képest virágzata feltűnő, nagy pamacsszerű kúpos bugában nyílik, az ágak végén. Virágai illatosak. Termése nagy csomókban fejlődő szárnyas lependék termés.
Melegigényes, fényigényes faj, őszi lombszíne és korlátozott magassága miatt kiváló városi fa. A szárazságot és a gyenge termőhelyet a legjobban tűri.
‘Mecsek’ (gömbkőris): hazai nemesítés, ágrendszere szabályos, koronája gömb alakú, de csak olyan helyre ültethető, ahol koronája nem lóg be az út űrszelvényébe.
——————————————————————————————————————————
Liriodendron tulipifera – Amerikai tulipánfa
fénykép forrása: borhykert.hu
Észak-Amerikából származó, 15–30 m magasra növő, sudaras koronájú fa.
Levelei líra alakúak, virágai tulipánszerűek. Virágai hatszirmúak, sárgás színűek, júniusban, lombfakadás után nyílnak, így kevésbé látványosak.
Levélnyele rövid, rajtuk 1–3 nektárium mirigy található. Levelei szórt állásúak, lágy szövetűek, széles lándzsásak, aprón csipkés szélűek, hólyagos és matt felületűek, kopasz fonákúak. Levélereik szegőérré futnak össze (anasztomizálnak).
Virágaik fehér szirmúak, bódítóan kellemes illatúak, lombfakadással egy időben, hosszú, csüngő, sokvirágú fürtben nyílók.
Fekete színű csonthéjas termései fürtökben nyílnak (innen másik társneve: fürtös meggy).
——————————————————————————————————————————
Parrotia persica – Perzsafa
fénykép forrása: botanikaland.hu
10-15 méter magas, többtörzsű lombhullató fa.
Kérge lehámló, hasonló a platánéhoz. Levelei tojásdadok, hullámos szélűek, váltakozva állnak, fényes sötétzöld színűek. Őszi lombszíne lilásvörös.
Virágai pirosak, tél végén nyílnak. Két kopáccsal nyíló, szarvakban végződő toktermése van.
Észak-Iránban és Kaukázusban őshonos.
Legismertebb fajtája a ’Tűzmadár’, amely egy magyar nemesítés. Hajtásai pirosan hajtanak ki, majd bezöldülnek, majd egész ősszel tartósan pirosak.
——————————————————————————————————————————
Platanus x hispanica – Juharlevelű vagy spanyol platán
fénykép forrása: Dr. Kerényi-Nagy V.
Pontos származása nem ismert, de talán a nyugati és a keleti platán hibridje. Kastélyparkok és utcák fásításának kedvelt és tömegesen alkalmazott fája volt a XIX. században.
Nagy termetű, 30-35 méter magasra növő, terebélyes koronájú, gyors növekedésű fa. Erőteljes törzset növeszt, kérge barna, szürke, sárga foltokban cserepesen leváló.
Levelei tenyeresen osztottak, három- vagy ötkaréjúak. Felszínük fényeszöld, fonákjuk világosabb, fiatalon barna szőrcsomós. Levele nem hullik le magától ősszel, csak az első fagyok után. Porzós virágai sárga, termős virágai pedig pirosas színűek. A virágok tavasz végén nyílnak. Termése szúrós, szőrös, gömb alakú terméscsoport, mely télen is fán marad, szétesés után szőrképletek segítik terjedését.
Alapvetően melegigényes, a nyirkos, bő vízellátású klímát szereti, ennek ellenére jól alkalmazkodik a kontinentális klímához. A romló városi klíma és a fokozódó levegőszennyezés rontja a faj alkalmazkodóképességét, de jó várostűrő, szelektált fajták telepítésével kiküszöbölhető ez a probléma.
——————————————————————————————————————————
Platanus x hispanica ’Mirkovec’ – Mirkovec platán
fénykép forrása: vdberk.hu
A faj pontos származása nem ismert, de talán a nyugati és a keleti platán hibridje. A ‘Mirkovec’ fajt kertészeti változat, mely az alapfajhoz képeset nem nő olyan nagyra, kompakt habitusú, alacsonyabb sűrű koronát nevel. Kérge barna, szürke, sárga foltokban cserepesen leváló
Levelei tenyeresen osztottak, három- vagy ötkaréjúak. A faj különlegessége, hogy levelei vöröses-bronzos színezetűek. Levele nem hullik le magától ősszel, csak az első fagyok után. Porzós virágai sárga, termős virágai pedig pirosas színűek. A virágok tavasz végén nyílnak. Termése szúrós, szőrös, gömb alakú terméscsoport, mely télen is fán marad, szétesés után szőrképletek segítik terjedését. Egy virágzati tengelyen akár 6 terméscsoport is lehet.
Alapvetően melegigényes, a nyirkos, bő vízellátású klímát szereti, ennek ellenére jól alkalmazkodik a kontinentális klímához. A romló városi klíma és a fokozódó levegőszennyezés rontja a faj alkalmazkodóképességét, de jó várostűrő, szelektált fajták telepítésével kiküszöbölhető ez a probléma.
——————————————————————————————————————————
Prunus avium subsp. avium – Vadcseresznye
fénykép forrása: terra.hu
Prunus avium: 10–12méteresre növő, széles koronájú, lecsüngő ágrendszerű fa.
Hazája Európa és Nyugat-Ázsia. Elliptikus, fűrészes szélű levelei vannak. Ősszel vörösre, rózsaszínre vagy narancssárgára színeződnek. Törzse fényes, vörösesbarna.
Fehér virágai lombfakadás előtt nyílnak, hosszú kocsányon lógnak. (subsp. avium.: a vadon termő alfaja, elsősorban termésében tér el az alap fajtól, kicsi, kemény húsú éretten fekete termést hoz.) A termést leszámítva a növény minden része enyhén mérgező.
——————————————————————————————————————————
Pyrus nivalis – Vastag gallyú körte
fénykép forrása: terra.hu
2–5 m magas, sudaras, kistermetű fa. Vesszői igen vastagok, merevek, fiatalon aprón molyhosak. Hajtásai, levelei mindkét lapjukon és virágaik dúsan, fehéren molyhosak (innen a hókörte lenevezése is).
Levelei rövid nyelűek, keskeny lándzsásak vagy tojásdadok vagy spatula alakúak, ezüstösek, lágyak, selymesek. Virágaik nagyok, kellemetlen illatúak, hófehérek.
Körte áltermésük kerekded, kősejtekben gazdag, savanyú és száraz.
Védett, hazánkban vitatott őshonosságú faj. Elterjedése Délkelet- Európa, Elő- Ázsia.
——————————————————————————————————————————
Pyrus pyraster – Vadkörte
fénykép forrása: terra.hu
Európa, Kis-Ázsia a hazája.
Hosszú életű, akár 10–15 méterre megnövő gömbölyded koronájú fa. Levelei kerekdedek, teljesen kopaszak. Májusban virágzik, virágai fehérek.
Tövises ágrendszere van, lombja ősszel barnásvörösre színeződik.
Jól bírja a szárazságot és a szikes talajt is. Idővel sok termést hoz, amely táplálékul szolgálhat számos kisemlősnek.
——————————————————————————————————————————
Pyrus salicifolia – Fűzlevelű körte
A Kaukázusban és Észak-Perzsiában őshonos, 5–6 méteresre növő fa.
Ágai vékonyak, kecsesen, ívesen lehajlóak. Levelei hosszúkásak, lándzsásak, szinte ülők, a fűzfa leveleire emlékeztetnek, mindkét oldalukon erősen molyhosak.
Kérge világosszürke, repedezett. Ötszirmú fehér virágai májusban nyílnak.
Lasssú növekedésű, melegkedvelő faj, kedveli a tűző napot is.
Apró, körte alakú almatermést hoz.
——————————————————————————————————————————
Quercus cerris – Csertölgy
fénykép forrása: terra.hu
Magas (20–40 m), egyenes törzsű, mélyen repedezett törzsű fa.
Fiatalon fagyérzékeny, a károsodott egyedek törzsén sima felületű fagyléc alakul ki. Rügypikkelyei szálasak, bozontos külsőt kölcsönözve a rügynek. Pálhalevelei szintén szálasak, lehullók.
Levelei rövid nyelűek, vastagok, fényesek, bőrszerűek, érdesek, aprón szőrösek, mélyen karéjosak, a karéjok kihegyesednek.
Váltivarú egylaki, lombfakadással egy időben nyílik, porzós virágai hosszú, szakadozott barkában csüngnek, termős virágai ülők. Makktermése kilóg a sallangos, kucsmaszerű kupacsból.
Őshonos, elterjedése Európa, Elő-Ázsia.
——————————————————————————————————————————
Quercus robur – Kocsányos tölgy
fénykép forrása: Dr. Kerényi-Nagy V.
Hazája Észak-Afrika, Európa, Kis-Ázsia. A Kárpát medencében sík- és dombvidékek állományalkotó fafaja. Legtovább élő és legnagyobbra növő őshonos fafajunk.
30-40 méter magasra nő, robosztus, szabálytalan koronát nevel. Törzse egyenes, idősebb korban erősen barázdált, repedezett.
Levele visszás tojásdad, karéjos, a levélnyél rövid, válla füles. Őszi lombszíne sárga, de sokszor megbarnulva télire is a fán marad – ezt a jelenséget lombtartásnak hívjuk. minél több száraz levél marad a fán, a tölgy annál egészségesebb.
Nevét a hosszú virágzati tengelyen (“kocsányon”) ülő terméseiről kapta, mely frissen olajzöld és csíkozott, később világosbarna. A kupacs a makk negyedét takarja.
Nagyon fontos ipari fa, elsősorban erdőben érzi jól magát, viszont Piramistölgyként ismert kertészeti alakváltozata jelentős és mutatós díszfa. Normál vagy enyhén nyirkos talajban érzi jól magát, de kisebb szárazságot, sziket elvisel.
——————————————————————————————————————————
Sorbus aucuparia – Madárberkenye
fénykép forrása: Dr. Kerényi-Nagy V.
Európában, Ázsiában és Észak-Afrikában őshonos, 3–15 m magas, gyakran többtörzsű fa.
A hegyvidéki példányokat a szél gyakran kidönti, így a földön fekvő példányok oldalágai alakulnak törzzsé, és így sarj-telepet alkotnak.
Piros vagy sárga alma áltermésében pergamenhéjú tüsző valódi termések fejlődnek.
——————————————————————————————————————————
Sorbus borbasii – Borbás berkenye
fénykép forrása: Dr. Kerényi-Nagy V.
A Dél-Kárpátok bennszülött (endemikus) faja. Nagy termetű cserje vagy kisebb termetű fa, végső magassága 7-10 méter lehet. Többtörzsű parkfának a legdekoratívabb, de egy törzsre nevelve kis koronájú fa is kialakítható belőle.
Levelei mélyen karéjosak, a legalsó karéjok a főérig érnek. A levél színe fényes sötétzöld, fonáka sűrűn molyhos, hamvas, fehér. Virágai fehér bugában nyílnak. Korán érő, sötétvörös alma termései augusztustól decemberig díszlenek.
Kártevőkkel szemben ellenálló, a kifejlett példányok jól viselik a szárazabb időszakokat.
——————————————————————————————————————————
Sorbus pseudolatifolia – Széleslevelű berkenye
fénykép forrása: termeszetvedelem.hu
Védett növény. 8–10 méteresre növő, kúpos koronát nevelő, lombhullató fa.
Fehér virágai májusban díszítenek. Termése kis narancssárga bogyótermés.
Kerek, fogazott levelei sötétzöldek, ősszel sárgásbarnára színeződnek. Átlagos igényű faj, világos vagy félárnyékos helyet kedvel, vízigénye közepes.
A barkóca és a lisztesberkenye állandósult hibridje.
6–10 m magas, sudaras, kúpos koronájú fa. Levelei nagyok, kerekek, színük kopasz és fényes, fonákuk fehéren molyhos, 15–17 karéjúak, a karéjok hegyesek, szélük kétszeresen élesen fűrészes. Virágai bogernyőbe tömörülnek, fehér szirmúak.
Alma áltermése világos barna, fehér paraszemölcsökkel pontozott.
Védett. Elterjedése Európa.
——————————————————————————————————————————
Sorbus torminalis – Barkócaberkenye
fénykép forrása: botanikaland.hu
Észak- Afrikától Európán keresztül Kis-Ázsiáig terjed.
10–15 méter magas fa, szabálytalan gömb alakú koronával. Május végén- június elején hozza erős illatú fehér virágait. Levelei kb. 10 cm átmérőjűek, erősen karélyosak, fényeszöldek, fonákjuk enyhén molyhos. Termése hosszúkás, éretten megpuhul, a naspolyára emlékeztető ízű.
Lombja ősszel piros lesz.
A legedzettebb Sorbus faj, de karógyökerei miatt rosszul tűri az átültetést.
——————————————————————————————————————————
Sorbus x degenii
Védett növényünk. 10–15 méterre növő fa.
Megjelenésben igen hasonlít a barkócaberkenyéhez, levelei 10 cm átmérőjűek, de kevésbé karélyosak, fényeszöldek. Levélfonákja nyár végén is molyhos.
Őszi lombszíne barna.
’Csákvár’ nevű fajtája igen hasonló növekedésű, szabályos koronaformájú, de jobban tűri az átültetést.
——————————————————————————————————————————
Tilia cordata – Kislevelű hárs
fénykép forrása: Dr. Kerényi-Nagy V.
A kontinentális Európában elterjedt. Nagy termetű fa (30 m).
Törzse egyenes, nyúlánk, hengeres, idős korban gyakran dudoros. Kérge sokáig sima, sötétszürke, később hálózatosan repedezett. Koronája többnyire szabálytalan, terebélyes, ágai elállók, az alsók csüngők. Levelei kerekdedek, szabálytalan alakúak, a levélcsúcs kihegyesedő, széle fogazott. A levél színe sötétzöld, fonákja kékeszöld, az érzugokban rozsdavörös szőrrel. Virágzati tengelye részben hozzánőtt a murvalevélhez, így termései a repítőkészülékkel könnyen tovaterjednek. Virága illatos, jó mézelő, tíztagú sárga fürtökben nyílik nyár közepén. Fontos gyógynövény
Közepes hőigényű, árnyéktűrő, szárazságtűrő, a légszennyezést viszont nehezen viseli, ilyenkor károsítók jelenhetnek meg rajta.
Virága jó mézelő, szárított virágából gyógytea készíthető. Fája homogén és puha, fafaragásra kiváló, rajzszén készülhet belőle.
‘Greenspire’: az alapfajhoz képest szebb törzset növeszt, átmenő, csúcsig követhető sudárral valamint lombozata is.
——————————————————————————————————————————
Tilia pallida (Tilia ×europaea var. pallida)
Helyigényes fa, 30–35 méterre nő. Szabályos, magas termetű, széles, kúpos koronájú, erősen növekedő fa. Szív alakú világoszöld levelei fonáka sárgás.
Napos, félárnyékos helyet kedvel. Nyugat Európában közkedvelt fafaj.
——————————————————————————————————————————
Tilia platyphyllos – Nagylevelű hárs
fénykép forrása: Dr. Kerényi-Nagy V.
Őshonos, egész Közép- és Délkelet-Európában elterjedt, síkvidéki- középhegységi faj.
Nagy termetű (30m), igen hosszú életű fa, akár 1000 évig is elélhet. Széles, kúpos olyakor ellaposodó, szabálytalan koronát növeszt. Törzse szabályos hengeres, kérge sötétszürke, sokáig sima, de idősebb korban durván berepedezik
Levelei kerekdedek, szabálytalan szív alakúak. A levélcsúcs kihegyesedő, széle fogazott. A levél színe sötétzöld, fonákja kékeszöld, az érzugokban fehér szőrrel. Őszi lombszíne aranysárga. Virága illatos, jó mézelő. Öttagú sárga fürtökben nyílik nyár elején. Virága és termése jellegzetes képletben növekszik, mely érés után a magok szél útján való terjedését segítik.
Közepes hőigényű, mérsékelten árnyéktűrő. Megfelelő párás klímában jól növekszik, kiváló park és sorfa.
Virága jó mézelő, szárított virágából gyógytea készíthető. Fája homogén és puha, fafaragásra kiváló, rajzszén készülhet belőle.
‘Rathaus’ (oszlopos hárs): karcsú, oszlopos termetű fajta
‘Favorit’ (oszlopos hárs): karcsú, oszlopos termetű fajta
‘Pannónia’ (gömbhárs): koronája gömbölyded alakú.
——————————————————————————————————————————
Tilia tomentosa – Ezüsthárs
fénykép forrása: Dr. Kerényi-Nagy V.
Élőhelye Délnyugat-Ázsia, Délkelet-Európa, Magyarországon elsősorban a Mecsekben honos, bükkösök és gyertyános-tölgyesek elegyfafaja. Északi elterjedéséének határa a Balaton déli partja.
Igen szabályos, karcsú tojás alakú koronát nevel, gyors növekedésű. 20-30 méter magasra nő.
A virágzati tengely a részben a murvalevélhez forrt, így a magok terjedését e repítőképlet segíti. Virága illatos jó mézelő, viszont nem alkalmas gyógyászati célra.
Melegigényes, fényigényes a városi klímát legjobban viseli a hársak közül, viszont a sózásra érzékeny. Jól bírja a metszést, alakítást, könnyen sarjad.
Fája homogén és puha, fafaragásra kiváló, rajzszén készülhet belőle.
‘Szeleste’: 18–20 (25) m magasra és 12–15 m szélesre növő magyar ezüsthárs fajta
‘Zentai ezüst’: egy sudarat és sűrű ágrendszert nevelő, magyar fajta.
——————————————————————————————————————————
Tilia x euchlora – Krími hárs
Közepes növekedésű, 15–20 méter magasra és 10–12 méter szélesre növő fa. Koronája kúpos, de gyengébb ágrendszere miatt a korona teteje visszahajlik.
Levelei 10 cm hosszúak, ferdén szíves vállúak, színükön fénylő sötétzöldek.
Sárga virágai júliusban nyílnak. Gyökérzete általában a talaj felső részén helyezkedik el, jól bírja a száraz, meszes talajokat.
Jó várostűrésű, mérete miatt kis utcákban is jól mutat.
——————————————————————————————————————————
Tilia x europaea – Európai hárs
15–30, néha akár 50 m magas fa. Morfológiai bélyegei szülőfajai, a kislevelű hárs (Tilia cordata MILL.) és a nagylevelű hárs (Tilia platyphyllos SCOP.) tulajdonságait ötvözik: levelei közepesek vagy nagyok, színükön majdnem teljesen kopaszok, fonákukon az érzugokban, az ereken és az egész lapon szőrösek.
Virágzata kevés virágból áll, virágai sárgásak, illatosak. Makktermései hamvasak és kissé bordázottak.
Óbuda-Békásmegyer Önkormányzata és a 10 millió fa Alapítvány szervezésében 2020. november 29-én a Bud Spencer-parkban közösségi faültetés keretein belül, összesen 25 db európai (Tilia europaea) és kislevelű hársat (Tilia cordata) ültetett.Az ültetést tavasz óta (még novemberben is) lakossági egyeztetések előzték meg, hogy a zöldfelület használatot ne korlátozhassák az új fák.Így első sorban a már meglévő hársfa sort egészítettük ki, kihagyva a szánkózódomb „csúszási” szakaszait, de néhány egyed szoliter kiültetésre is került.
Hálásan köszönjük az Önkéntesek munkáját és a jó hangulatú, vidám ültetést!
: Európa, Elő-Ázsia és Észak-Afrika területén őshonos, 2–5 m magas cserje vagy kis fa. Pálhája ép. Levelei kicsik-közepesek, ékvállúak, 3–5 hegyes karéjúak, a karéj csúcsa kevés fogú (1–3). Virága bogernyőben nyílik, kellemetlen szagú, szirmai fehérek. Áltermése piros színű csontáralma, csontárjának száma 1.
Szűk utcák fásítására kiválóan alkalmas.
Kiváló méhlegelő, táplálékforrás és szaporodóhely a városi állatvilágnak.
Oszlopos növekedése ellenére akár vezetékek alá is ültethető, mert 4 m-nél nem nagyon nő magasabbra.
‘Stricta’ Oszlopos növekedésű fajta.
‘Dunakanyar’ hazai nemesítésű, oszlopos növekedésű fajta.
Csak a Kárpát-medencében, a Duna és a Dráva mentén, keményfaligeterdők peremén élő, bennszülött fajunk. 3–7 m magas cserje vagy kis termetű fa. Hajtásai vastagon, szürkésfehéren molyhosak. A vesszők gyengén tövisesek. Pálhalevelei sarló alakúak, mindkét oldalukon végig fűrészesek. A levelek a berkenyékéhez hasonlóak, ovális vagy gyengén deltoid kerületűek, 7–11–13 karéjúak, színükön fiatalon szürkésfehéren molyhosak, fonákukon maradandóan és szürkésfehéren gyapjasak. Szélük 1–2× fűrészes. A virágok 1–2 cm átmérőjűek, fehérek, sátorozó buga virágzatba tömörülnek. A csontáralma termések feketék.
Jó méhlegelő, fontos kisemlős és madár táplálék.
Kiválóan alkalmas esőkertekbe, ingadozó (akár pangóvizes) talajú zöldfelületekre.
Fokozottan védett faj, de termesztésbe vonták és kereskedelemben kapható!
Európában őshonos, 15–30, néha akár 50 m magas fa. Morfológiai bélyegei szülőfajai, a kislevelű hárs (Tilia cordata) és a nagylevelű hárs (Tilia platyphyllos) tulajdonságait ötvözik: levelei közepesek vagy nagyok, színükön majdnem teljesen kopaszok, fonákukon az érzugokban, az ereken és az egész lapon szőrösek. Virágzata kevés virágból áll, virágai sárgásak, illatosak. Makktermései hamvasak és kissé bordázottak.
Európa, Ázsia, Észak-Afrika területén őshonos, 3–10(–15) m magas, gyakran többtörzsű fa. A hegyvidéki példányokat a szél gyakran kidönti, így a földön fekvő példányok oldalágai alakulnak törzzsé, és így sarj-telepet alkotnak. Kérge szürke, fényes, sima, csak idős korban repedezett. Levelei szórt állásúak, páratlanul szárnyasan összetettek, a levélkék száma 9–11–13–15, a levél-kék közepüktől a csúcsuk aprón fűrészesek. A virágok fehérek, április–májusban, bogernyőben nyílnak. Piros vagy sárga alma áltermésében pergamenhéjú tüsző valódi termések fejlődnek.
Fontos táplálékforrása a beporzóknak, madaraknak és kisemlősöknek!
Európában őshonos, általában 15–25, de akár 50 m magasra megnövő, zárt állományban keskeny-oszlopos, szoliterként tojásdad koronájú, sudaras fa. Kérge sima és grafitszürke. Hajtásai zegzugosak, de csüngő ágú változatai is ismertek: bordó (’Purpurea Pendula’), aranysárga (’Aurea Pendula’) és zöld (’Pendula’) levélszínekkel. Rügyei igen nagyok, karcsú orsó alakúak. Levelei kissé aszimmetrikusak, oválisak, halszálkásak, szélük hullámos, élük pillás. Virágai váltivarú egylakiak, a porzósok hosszú kocsányon lógó fejecskében állnak, a termős virágok felálló kocsányon ülnek. Termése makk, melyet betakar a négyfelé szétnyíló, tüskés kupacs.
