Tilia tomentosa

A mályvaféléket elsősorban az olyan mutatós dísznövényekkel társítjuk, mint például a hibiszkuszok, vagy éppen a mályvarózsák, ez a család azonban számos haszonnövényt és fát is magába foglal. Ezen növények többsége a trópusokon nő, a Kárpát-medencében csak egyetlen fás szárú képviselője van a mályvaféléknek, a hárs. Magyarországon három faja őshonos, a kislevelű (T. cordata), a nagylevelű (T. platyphyllos), valamint a T. argentea néven is ismert ezüst hárs, mely 2010-ben az év fája lett. Az ezüst hárs egy termetes, akár 35m magasra is megnövő lombhullató fa, mely fiatal korban kúpos, később tojásdad koronát fejleszt. Nem ritkán több törzsű fa, melynek ágai meredeken feltörnek, gyakorta képezve villás elágazásokat. Viszonylag jól bírja a szennyezett városi levegőt és a szárazságot, ezért gyakran ültetik park- vagy utcai sorfaként. Kerekded levelei szíves vállúak, aszimmetrikusak, fűrészes szélűek, fakózöld színezetűek, alsó felükön jellemzően ezüstösen molyhosak. A növény fiatal hajtásai és a virágzati tengellyel félig összenőtt repítőlevelei szintén csillagszőrökkel borítottak. A hazai hárs fajoktól könnyen megkülönböztethető, mivel az ezüst hárs leveleinek fonákját megnézve nem találunk szőrcsomókat az érzugokban. Közöttük ez a legkésőbb virágzó hazai hárs faj, erőteljesen sárgás színezetű, csüngő virágai június második felétől nyílnak. Virágai bódítóan édes illatot árasztanak, ráadásul vonzzák a méheket, így az ezüst hársat gyakran ültetik, mint méhlegelőt. Őszi levélelszíneződése nem kifejezetten mutatós, de levelei sárgásra színeződnek mielőtt lehullnának. Hibrid eredetű, csüngő ágrendszerű fajtáját, a ‘Petiolaris’-t is előszeretettel ültetik.