Magas, bokros termetű lombhullató cserje vagy kis fa. Törzsét és vastagabb ágait a fajra jellemző rombusz alakú repedések sora díszíti. Vesszői olajzöldek vagy vörösesek, eleinte, főként a csúcs felé rövid szőrökkel borítottak, később lekopaszodók. A fatestben olajjáratok csak elvétve akadnak. Vastag, tojásdad virágrügyei mindkét oldalukon domborúak, csúcsuk ezért a vesszőtől kissé eláll, a rügypikkely sötétbarna, a rügyalap kiemelkedő. Levélrügyei vékonyak, laposak, vesszőhöz simulók. Spirálisan szórt állású tojásdad levelei vállukon lekerekítettek, csúcsuk kihegyezett, szélük szabálytalanul gyengén fűrészes, hullámos vagy ép. A levéllemez színi oldalán az oldalerek besüllyedtek, ezért felülete ráncos, színe zöld vagy olajzöld, kissé fényes vagy matt lehet. Fonákán az erezet kiemelkedő, dús, fehér szőröktől puha tapintású. A levélnyél többnyire 1 cm hosszú, pálhái legfeljebb fele akkorák. Felálló füzérvirágzatban álló váltivarú kétlaki virágai kora tavasszal, lombfakadás előtt nyílnak, a hosszú szőrű murvalevelektől kezdetben puha fehér szőrbundásak, ami védi őket a kora tavaszi fagyoktól. A füzérek hossza teljesen kifejlődve meghaladhatja a 3 cm-t. A porzós példányok füzéreit egy-egy alul világos, felül sötét színű murvalevél tövében fejlődő, mindössze két hosszú porzóból álló porzós virágok alkotják. A porzószálak túlnyúlnak a murvalevelek szőrein, kerekded portokjai sárgák. A termős füzérek murvalevelei hasonlók, a termős virágok mindössze egy hosszú kocsányon ülő csepp alakú, szőrös termőből állnak, melynek csúcsán két rövid, felálló bibekaréj látható. Mind a porzós, mind a termős virágban egy rövid nektármirigy fejlődik. Termős füzérei tavasz végére megérlelik két kopáccsal nyíló tokterméseiket, melyekből a repítő szőrös magvak messzire szállnak. A magas termetű, vízparti fűzfákkal ellentétben a kecskefűz nehezen dugványozható, a természetben csak magról szaporodik.