Óbuda-békásmegyer hivatalos fakatasztere

Quercus robur

Magas termetű, terebélyes, szétterülő ágrendszerű, boltozatos koronájú lombhullató fa. Törzse többnyire alacsonyan elágazik, de sudaras is lehet, erős ágai többszörösen görbültek. Kérge sötétszürke vagy világos barnásszürke, más a fiatal példányokon is feltűnően árkolt, repedezett. Vesszői többnyire vöröses barnák, a vessző kérge fényes, hosszanti paraszemölcsökkel tarkított, a rügyalapok kiemelkedők. Széles tojásdad, kúpos rügyei tompa hegyűek és tompán ötszögletűek. A rügypikkelyek széle gyakran enyhén pillás. Spirálisan szórt állású, hosszúkás visszás tojásdad levelei szárnyasan karéjosak, szélük hullámos is lehet. A levéllemez színi oldala csupasz, tomp fényű élénkzöld, fonáka viaszos, szürkészöld. A karéjok csúcsa kerek, csúcsi és az oldalsó karéjok hasonló méretűek. A szemközti karéjok nem pontosan egymás mellett helyezkednek el, ettől a levél kissé aszimmetrikus. A levélnyél rövid (többnyire 0,5-1 cm hosszú), a levél válla jellegzetesen füles, erről a faj termés hiányában is könnyen felismerhető. Levelei októberben rövid időre sárgára színeződnek, majd világos barnára száradva a tavaszi lombfakadásig a fán maradnak, ezzel télen enyhítik az erdő mikroklímáját és búvóhelyet nyújtanak az állatoknak. Szélmegporzású virágai lombfakadáskor hosszú tengelyű barkákban fejlődnek, a porzósak a vessző csúcsának közelében lévő oldalrügyekből, a termősek a csúcsi vegyesrügyből fejlődő hajtás csúcsán állnak. Tojásdad makktermései egyedenként változó méretűek, 2-4 cm hosszúak és 1-2 cm szélesek lehetnek. Kupacsa szorosan egymáshoz simuló, fedelékes pikkelylevelekkel borított, belőle a makk nagy része kilátszik. A faj nevében szereplő “kocsány” valójában a termős barkavirágzat hosszúra nyúlt tengelye, melyen a makkok ülők (tehát kocsánytalanok), a kocsánytalan tölgy termős virágzatának tengelye ezzel szemben olyan rövid, hogy annak termései látszólag közvetlenül a vesszőn ülnek. Levelein, vesszőin, kupacsán és rügyein változatos alakú gubacsok nőhetnek, ezekben parányi gubacsdarázs lárvák fejlődnek. Termése a szajkótól a vaddisznóig és a szarvasokig különféle állatok kedvelt tápláléka. Értékes, kemény fáját a kádárok és az asztalosok keresik. A kocsányos tölgy az Alföld őshonos fája, telepítése kívánatos. Helybe vetve, karógyökere egyenesen lefelé haladva megkeresi a talajvizet, még akkor is, ha az igen mélyen helyezkedik el. Az egyéves kocsánytalan tölgy csemeték föld feletti része mindössze 10-20 cm magas, főgyökerük hosszúsága azonban meghaladhatja az egy métert, évente tehát legalább ennyit haladnak lefelé. Kedvező időjárási viszonyok mellett a kocsányos tölgy már 6 éves korában meghozza első terméseit, bő termést azonban csak bizonyos években hoz. Öntözetlen körülmények között az Alföldön 6 m mélyen elhelyezkedő talajvízszint mellett a 10 éves csemeték magassága meghaladhatja az 5 métert. Erdészeti ültetvényekben vágásfordulója 100-125 év, és a fiatal csemetékben a vad nagy károkat okoz, emiatt alig telepítik, pedig egy évszázad után meghozza az árát és alatta természetközeli növényzet alakul ki. Többször megfigyelték, hogy a 20-30 éves kocsányos tölgy ültetvényekben megjelennek a kosborok (vadon termő orchideák). A leghosszabb élettartamú európai fák egyike, várható élettartama meghaladja az ezer évet (törzsének átmérője pedig a 3 m-t). A romantikus alakú vén tölgyfákat banyafának is nevezik.

Forrás: terra.hu
Forrás: NYC Street Tree Map