Quercus petraea

Magas termetű, boltozatos koronát fejlesztő lombhullató fa. Törzse a korona közepéig egyenes, ágai meredeken felfelé nőnek, majd elágazva szétterülők. A fiatal fák kérge sima, később szürkévé vagy barnásszürkévé és hosszanti irányban repedezetté válik. Vesszői kopaszak vagy kissé hamvasak, szürkésbarnák vagy bordók, tojásdad rügyei hegyesek, keresztmetszetben ötszög alakúak, rügypikkelyei csupaszok vagy pillás szélűek. Visszás tojásdad, ékvállú levelei sekélyen karéjosak, a karéjok lekerekített csúcsúak, a levél csúcsa felé egyre apróbbak. A lombkorona szélén fejlődő hajtások csúcsán a halmozott levélállás miatt az utolsó levelek szabályos ötszög alakban állnak („erdészcsillag”). A levélnyél 1-2 cm hosszú, a levéllemez fényes sötétzöld, fonáka világosabb. Halvány sárgászöld porzós virágai lombfakadáskor csüngő barkákban nyílnak. Tojásdad makktermései fedelékes pikkelyű kupacsokban ülnek, a kupacsok ülők, vagy legfeljebb 5-10 mm-es nyéllel csatlakoznak a hajtáshoz. Termését régen disznókkal etették fel, a makkot ma már főként erdészeti csemetenevelésre gyűjtik. Tömör, szilárd, tartós fája az alföldi kocsányos tölgy mellett az egyik legértékesebb, keresett bútorfa, hordók készítésére is nagy mennyiségben használják.