Európában, így hazánkban is őshonos lombhullató cserje vagy kisebb fa, melyet mindenki leginkább őszre beérő, kissé fanyar, ehető terméseiről, és rendkívül tüskés ágairól ismer. Ez az ágas-bogas, szabálytalan növekedésű bokor természetes élőhelyén leginkább erdők szélén, napos hegyoldalakon, ritkásabb cserjésekben él. Sokoldalúan felhasznált növény, melynek fáját például szívesen használták fűtésre sok-sok évszázaddal ezelőtt, mivel lassan égett és jó fűértékkel rendelkezett. A jellegzetesen hamvas, sötétkék, már-már fekete gömbölyded terméseit pedig nemcsak lekvárokba és mártásokba keverték, hanem likőrök, sőt vodka és gin készítéséhez is felhasználták. A kökény különböző részeit a népi gyógyászat is alkalmazta, így például leveléből és virágbimbójából teafőzetet készítettek. A kökény őszre beérő termését a legjobb akkor leszedni, ha a dér kissé már megcsípte, mert akkora már veszít fanyarságából és édesebb ízű.Ez a sűrűn bokros cserje, mely áprilisban, még lombfakadás előtt hozza nektárban dús, kicsiny fehér virágait, jól bírja a metszést is, ezért gyakran ültették sövénynek is. Végső magassága 3-4 m. Bordós levelekkel és halvány rózsaszín virágokkal díszítő kertészeti változata is létezik.