Prunus avium

Magas termetű, fiatal korában kúpos, később, főként szabad térállásban szabályos, gömbölyű, boltozatos koronát fejlesztő lombhullató fa. Kérge fényes, sötét vörösesbarna, a paraszemölcsök mentén jellegzetes vízszintes csíkokban leváló, a nagyon idős vagy sérült kéreg szabálytalanul repedezett. Vesszője vöröses barna, hegyes csúcsú, sima, tojásdad rügyei a vesszőhöz képest nagyok, több rügypikkellyel fedettek. Spirálisan szórt állású levelei visszás hosszúkás tojásdadok, csúcsuk hegyes, válluk ék alakú, tövénél (többnyire a nyélen) mirigyszemölcsös, széle fűrészes. A levélnyél 2-4 cm hosszú, a levéllemez 4-8 cm széles és 7-15 cm hosszú, színi oldalán sima, sötétzöld, fonákán világoszöld, fényes, az erek mentén ritkásan szőrös. Kevéssel lombfakadás előtt nyíló fehér, öttagú virágai hosszú kocsányúak, a kukacszerű rövidhajtásokon laza ernyővirágzatban állnak. Csészelevelei ép szélűek, portokjai közép-sárgák. Csonthéjas termése a feketétől a piroson át a sárgáig sokféle árnyalatú lehet. A világos piros héjú típusok húsa többnyire sárga, a feketéké erősen festő levű, a ‘fehér cseresznyék’ héja és húsa egyaránt világossárga. A termesztett fajtákat általában két kultúrváltozat-csoportba: szívcseresznyék (convar. juliana (L.) Janchen) és ropogós cseresznyék (convar. duracina (L.) Janchen) sorolják. A hegyvidéki gyertyános-tölgyesekben élő vad- vagy madárcseresznye a tipikus alfaj (subsp. avium). A termesztett cseresznyefajták gyümölcsét többnyire frissen fogyasztják, de befőttet lekvárt és ivólevet is készítenek belőle. A vadcseresznye termése legtöbbször kesernyés ízű, teljes érésben, amikor már magától lehullik mézédes, pálinkának kiváló. A cseresznye fája a bükk, az éger, a dió és a tölgy mellett az egyik legkeresettebb és legértékesebb bútorfa. Könnyen fűrészelhető, gyalulható, marható és csiszolható, repedésmentesen szögelhető és csavarozható. Szíjácsa sárgásfehér, 3-5 cm széles, világos vörösesbarna gesztje zöldesbarnán csíkozott. A japán cseresznye vagy szakura (Prunus serrulata Lindl. syn. Cerasus serrulata G. Don.) virága miatt ültetett díszfa, tudományos neve erősen fűrészes levélszélére utal. Virága lehet egyszerű vagy telt, fehér vagy rózsaszín, termések nem minden fajtájánál képződnek, ahol mégis, ott aprók, ehetetlenek.