Prunus armeniaca

Alacsony vagy közepes termetű, szabálytalan széles kerekded koronájú lombhullató, gyümölcstermő fa. Kérge barnásszürke, eleinte vörösbarna és sima, fehéres paraszemölcsökkel tarkított, később repedezetté, durván pikkelyessé válik. Vesszői pirosak, fényes, sima felületűek, rügyalapjai vastagok. Rügyei viszonylag aprók, kúposak, hegyesek. Spirálisan szórt állású levelei hosszú piros nyelűek, a levéllemez széles tojásdad vagy kerekded, csúcsa kihegyezett, válla kerek vagy kissé szíves, széle aprón fűrészes, hossza 5 és 10 cm között változik. A levél színi oldala közép zöld, fonáka kissé világosabb, mindkét oldalon csupasz. A frissen kihajtó levelek pirosas színűek. Kora tavasszal, lombfakadás előtt nyíló, öttagú, ülő virágainak csészéje piros, pártája fehér, porzószálai is fehérek, a felnyílt portokok sárgák. Magháza középállású, de a vacok nem nőtt hozzá, hanem kehely alakú vacokcsövet alkot, melynek benső falán mézfejtő található. Egy termőlevélből kialakuló csonthéjas termése tompán szív alakú, gömbölyű vagy kissé lapított, héja finoman szőrös, narancssárga, gyakran több-kevesebb piros folttal, pettyekkel. Húsa lédús, édes, jellegzetesen aromás, világosbarna csontárja sima felületű, mindössze a hasi varrat mentén húzódik rajta 2-3 barázda. Magja lapos, csepp alakú, egyes fajtáknál édes és ehető, másoknál ciánglikozidoktól keserű, ehetetlen. A kajszit a friss felhasználáson kívül számos tartósított formában fogyasztják: többek között aszalvány, lekvár, befőtt, rostos ital és pálinka is készül belőle.