Keskeny kúp alakú egysudaras koronát fejlesztő, magas termetű. tűlevelű örökzöld fa. Kérge narancsbarna vagy rókavörös, apró, vékony pikkelyekben leváló, idősebb korában sötétbarna és nagyobb darabokra szakadozik. Hajtása okkersárga, finoman szőrözött. Egyik legjellegzetesebb tulajdonsága, hogy tűlevelei színi oldalukon sötétzöldek, a fonákukon pedig az ott futó két fehér sáv miatt az ezüstfenyőéhez hasonló kékesszürke színűek. Tűi 1-2 cm hosszúak, tompa csúcsúak, laposak. Porzós tobozai felnyílás előtt borvörösek, később barnássárgák, rövid nyélen ülnek, pollenszórás után lehullanak. Termős tobozai fiatalon felállók és élénk pirosak, érés során kékeslilára változnak és saját súlyuk alatt lecsüngenek, éretten sötétbarnák, hosszuk 6-8 cm között báltozik, a tobozpikkelyek merevek, szélesen lekerekített csúcsúak. Szárazságtűrése miatt díszfaként még a szárazabb alföldi területeken is sikerrel alkalmazható, kórokozók és kártevők alig károsítják, korán (akár már 10 éves korában) termőre fordulhat, így tobozaival is díszít, karácsonyfaként is felhasználható. Az Észak-Amerika délnyugati részén, Colorado Államban őshonos szúrós luc (Picea pungens Engelm.) tűleveleinek mindkét oldala viasztól szürke árnyalatú. A vastag viaszréteggel rendelkező változatokat ezüstfenyő néven díszfakánt és karácsonyfakánt egyaránt kedvelik. Tobozai közepes nagyságúak, legfeljebb 12 cm hosszúak, világosbarna tobozpikkelyei puhák, finoman fűrészes csúcsúak. Az Észak-Amerika nyugati part menti hegyvidékén őshonos duglászfenyő (Pseudotsuga menziesii (Mirb.) Franco) szintén kedvelt díszfa. Könnyen felismerhető legfeljebb 8 cm hosszú tobozairól, melyekből a meddő, három karéjú pikkelyek kiállnak. Megtört levelei narancsillatot árasztanak.