Malus × purpurea

A kicsiny hagymásokat felváltó díszalmák tavaszi virágzása igencsak szép látvány, nem véletlen, hogy ezekkel a viszonylag kistermetű fákkal előszeretettel díszítjük kertjeinket, ugyanakkor park és utcafaként is gyakorta találkozhatunk vele. Az egyik legnépszerűbb faj a hibrid eredetű bíborlevelű díszalma (Malus x purpurea), melyet már az 1800-as évek végén is ismertek. Ezt a fajt a M. x atrosanguinea és a M. niedzwetzkyana keresztezésével hozták létre, mely utóbbit ma már többnyire a M. pumila egyik alváltozatának vagy fajtájának tekintenek. A bíborlevelű díszalma egy kb. 8-10m magasra növő, széles lombkoronájú fa, mely nevét frissen kihajtó leveleinek színéről kapta. A kezdetben bronzos vagy bíboros árnyalatú levelek azonban hamar zölddé vagy bíboros zölddé válnak, ezért a virágzást követően nincs olyan drámai hatása, mint például a vérszilvának. A bíborlevelű díszalma virágzása többnyire áprilisra esik, s ez idő tájt hajtásait valósággal elborítják a sötét rózsaszín, belső részükön rendszerint fehéres virágok, melyek vonzzák a méheket. A virágokat időnként őszre beérő, kicsiny almatermések is követik, melyek vöröses színüknél fogva mutatósak, ráadásul a levelek lehullása után is díszíthetik a csupasz ágrendszert. Termései ehetőek, de nyers fogyasztásra kevésbé alkalmasak, ezért leginkább gyümölcskocsonya készítésre használják.