Alacsony, gyakran tövétől ágas kis fa, sűrű koronája szerteágazó, törzse szabálytalan, rövid. Kérge barna vagy szürkésbarna, már fiatal korában is repedezett, pikkelyes. Vesszői sötétbarnák sokszor lilás árnyalatúak, csaknem szőrtelenek, rügyei aprók. Spirálisan szórt állású levelei rövid (1,5-3 cm) nyelűek, kerekdedek, tojásdadok vagy hosszúkásak, 4-10 cm hosszúak és legfeljebb 5 cm szélesek, válluk kerek, csúcsuk hegyes, szélük csipkés-fűrészes. A levél színe tompa zöld, fonáka világosabb, kevés szőrzet legfeljebb kihajtáskor borítja, egyébként a nemes almáétól eltérően mindkét oldala csupasz. Pálhái aprók, fonalasak. Virágai 3-4 cm átmérőjűek, fehérek, kívül általában rózsaszínűek, kellemes, üde illatúak. Alsó állású magháza 5 szabad termőlevélből áll, a bibeszálak csak az alapjuknál forrtak össze kissé. Összesen 20 porzója 3 körben helyezkedik el, a portokok világossárgák. Csészelevelei a termésen maradók. Kicsi, gömbölyű, 2-4 cm átmérőjű alma áltermése sárgára érik, legfeljebb a napfénynek kitett oldalon pirosas, íze fanyar, savanykás. A vadalma szülőfajként a nemes vagy házi alma (Malus domestica Borkh.) kialakulásában szerepet játszott a több ezer éve tartó nemesítési folyamat során, és az őshonos vadalmát még ma is felhasználják az almanemesítésben.