Magnolia × soulangiana

Közepes vagy ritkán magas termetű, alacsonyan elágazó lombhullató kis fa. Koronája laza és terebélyes. Kérge viszonylag sima, csak idős korában válik kissé repedezetté. Viszonylag vastag vesszői zöldesszürkék vagy szürkésbarnák, hengeresek Spirálisan szórt állású rügyeit sűrű világos olajbarna szőrzet borítja. Virágrügyei nagyok. Levelei visszás vagy hosszúkás tojásdadok, felső harmadukban a legszélesebbek, vékony csúcsba keskenyedők, szélük ép, válluk ék alakú. A levelek színi oldala csupasz, világoszöld, fonákuk többé-kevésbé szőrös. Lombfakadás előtt nyíló, nagy fehér, kívül rózsaszín vagy halványpiros virágai még lombfakadás után is nyílnak. Virágtakarója többnyire 9 húsos lepellevélből áll, melyek kehelyszerűen nyitottak, teljesen nem tárulnak szét. Mereven szétálló rövid, de vastag porzói bíbor színűek, portokjuk kinyílva halvány okkersárga. Termője sok szabad termőlevélből áll, melyek hosszú tengelyen ülnek, némiképp fenyőtobozra emlékeztetnek. Érett termése szabálytalan, hosszúkás, világoszöld tüszőcsokor, nem minden tüszőben fejlődik mag. Az éretten élénkvörös magvak fehér selyemszálon lógnak ki a termésből. A liliomfák vörös, húsos maghéja (sarcotesta) csírázásgátló anyagokat tartalmaz, magvetésnél ezt el kell távolítani. A nagyvirágú liliomfa pompás díszfa. Szülőfajait keresztezve a későbbi kertészek számos szebbnél szebb fajtáját állították elő, melyek közül az egyik legnagyobb, legszebb virágú a Boskoopban még 1893 előtt előállított ‘Rustica Rubra’. Húsos lepellevelei nem túl ízletesek, de ehetők.