Fraxinus pennsylvanica

Az előző fajnál valamivel alacsonyabbra (15-20 méterre) nő. Sudaras, széles koronájú, kissé lehajló ágú. Hajtásai és a levélgerinc szőrösek. A vastag levélkék felül sötét-, a fonákon fehéreszöldek. Hazája Észak-Amerika. Nálunk régebben elég elterjedten, ma már ritkábban használják erdősítésre a második-harmadik koronaszintben. A Duna és a Tisza árterén kivadulva is megtalálható. Nyirkos, de üde talajra, mozgó víz mellé való. A pangóvizet nem tűri. Szárazabb helyen, sőt gyenge sziken is megél, de itt kimondottan csúnya lesz: lassan nő, hamar termőre fordul, s azután erősen gyomosít. Az új amerikai és nyugat-európai fajták, mint a ‘Patmore’ vagy a ‘Zundert’, nálunk még az előzetes elszaporítás és kipróbálás stádiumában vannak. Az alapfajtól a F. excelsior új fajtáinál felsorolt tulajdonságokban különböznek, némelyikük lombja pedig ősszel szép pirosra színeződik. Mind a F.americana, mind a F.pennsylvanica hátránya, hogy lombjuk két héttel korábban lehull, mint az európai kőriseké. 245