Cornus mas

Gyakran már a tövétől elágazó kistermetű fa. Kérge szabálytalan, hosszanti pikkelyekben hámló, szürkésbarna színű. Vesszője zöldes vagy vörösesbarna, vékony, rügyei és levelei keresztben átellenes állásúak. A levélrügyek hosszúkásak, hegyesek, a vesszőtől elállók, a virágrügyek gömbölyűek, borsszemnyi méretűek. A rügypikkelyeket kívülről rásimuló, apró szőrök borítják. Levelei tojásdadok, ép szélűek, tagolatlanok, csúcsuk kihegyesedő, nyelük rövid. A levelek fonákán az érzugokban pókhálószerű fehér vagy szürkésfehér szőrcsomók vannak, ez alapján vegetatív állapotban is könnyen megkülönböztethető a veresgyűrű somtól (C. sanguinea). Négytagú, sárga virágai lombfakadás előtt 2 cm átmérőjű ernyő virágzatokban nyílnak. A virágzati rügyet védő 4 félgömb alakú rügypikkely sokáig a fán marad. Termése pirosra érő, ehető, de elég savanyú hosszúkás-tojásdad álcsontár. A hazai vadon termő változatok termése 1,5-2 cm hosszú, a Balkánon és Kis-Ázsiában azonban 4-5 cm-es termésű változatai is vannak. Arborétumokban (például Alcsúton) találkozhatunk csontfehér-sárgás termésű változatával is. Termését a madarak és a kisemlősök terjesztik, de fontos gyűjtött erdei gyümölcs is egyben, melyből vadhúsokhoz kitűnő, pikáns lekvár készíthető. Termése akkor a legfinomabb (a legkevésbé savanyú) amikor már enyhe érintésre a kezünkben marad. Teljesen megérve magától lehullik. Koratavaszi virágzása és termései miatt fontos díszfa, melyből méltatlanul keveset ültetnek. Szaporítása csontárjának rétegezés utáni vetésével történik, a mag sajnos több évig elfekhet, ezért kisebb mennyiségben legjobb az anyanövények alatt kikelt magoncok felszedése és felnevelése. Az értékes gyümölcstermő változatokat oltással szaporítják.