Cedrus atlantica

Az észak-afrikai Atlasz hegység az otthona ennek a termetes fenyőfélének, mely kifejlett korában meghaladhatja a 30m-es magasságot is. A cédrusok nemzetsége igen kicsi, mindössze 3-4 fajt foglal magába, melyek olyan mértékben hasonlítanak egymásra, hogy egyes botanikusok minden jelenlegi fajt egyetlen faj alfajainak tekintenek, s ezért az atlasz cédrust sok forrás Cedrus libani subsp. atlantica néven jelöli meg. Ez a hosszú életű fa természetes élőhelyein mára veszélyeztetetté vált, kertészeti változatait azonban előszeretettel nevelik a világ sok táján.Az atlasz cédrus kezdetben kúpos növekedésű, később azonban a lombkorona kiszélesedik és némileg szabálytalan formájúvá válik. Hajtásain csomókban állnak a tűlevelek, ezért némiképp hasonlít a vörösfenyőkre (Larix spp.), amelyek azonban lombhullatók, ellentétben az atlasz cédrussal, amely a tél folyamán is megőrzi leveleit. A levelek színe változékony mind a természetben, mind a kertészeti változatok esetén. A legkedveltebb változatok hamvas borítású, kékeszöld levélzettel rendelkeznek (Glauca csoport), de léteznek zöld, sőt sárgászöld levelű változatok is (pl. ‘Aurea’). Termete a miatt az atlasz cédrus elsősorban nagyobb kertekbe való, mivel még magas törzsre oltott csüngő változatai (pl. ‘Glauca Pendula’) is rendkívül terebélyesek. Kisebb kertbe az oszlopos növekedésű ‘Fastigiata’ a legalkalmasabb, mivel idős korában sem fejleszt igazán széles lombkoronát.