A puszpángfélék közkedvelt névadója, melyet évszázadok óta leginkább sövényként nevelnek. Ez a viszonylag igénytelen fagytűrő növény jól bírja a metszést, és idővel igen tömött felépítésű textúrák alakíthatók ki a segítségével. Ezt a tulajdonságát használták ki a kertépítők már a barokk és a reneszánsz korában is, amikor is sokféle művészien vágott alakzatot formáltak belőle. Azonban nem csak a nagyvilági kertek, hanem a klasszikus vidéki kertek stílusos cserjéje is egyben, melyből alacsonyabb térelválasztó, vagy akár magas telekhatároló sövény is nevelhető. Maga a növény lassú növésű sűrű bokros cserje, melyen tojásdad alakú fényes bőrszerű levelek fejlődnek. Kis krém-fehér illatos virágai tavasszal nyílnak. Végleges magassága akár a 3m-t is elérheti, bár vannak alig 1 métert elérő törpe változatai is, mint a szegélypuszpáng néven is ismert ‘Suffruticosa’. A növény minden része mérgező.