Populus alba

Magas termetű, széles koronájú, lombhullató fa. Egyenes vagy kissé görbült törzse a korona belsejében több vázágra oszlik. Kérge fiatal korában még sima, világosszürke vagy szürkészöld, idősebb korában először széles rombusz alakú repedésekkel tarkított, majd repedezett, barázdált lesz. Vesszői világos barnásszürkék, apró, tojásdad rügyei fehéren gyapjasak. Friss hajtásai nemezesen szőrösek. Spirálisan szórt állású, 6-10 cm hosszú és legfeljebb 5 cm széles levelei a rövidhajtásokon kerekdedek és kanyargós szélűek, a hosszúhajtásokon karéjosak. Válluk kerek vagy szíves, csúcsuk tompán kihegyezett. A levéllemez bőrnemű, lombfakadáskor mindkét oldalon fehér nemezes szőrös, később a színi oldalon lekopaszodik és fényes sötétzöld lesz, a fonákán viszont fehér molyhos marad. Hosszú levélnyele miatt levelei kisebb légmozgásban is mozognak, így több közvetlen napfényhez jutnak. Lombfakadás előtt nyíló váltivarú kétlaki virágai barka virágzatokat alkotnak. A porzós barkák 4-6 cm hosszúak, felnyílás előtt a portokok élénk piros színűek, a virágok tövében fejlődő sallangos, sötétbarna murvalevelek selymes szőrei miatt a virágzat ezüstfehér. Termős barkái zöldesfehérek, éréskor 10 cm-esre nyúlnak. Két kopáccsal nyíló borsszemnyi gömbölyű toktermései felnyílva szélnek eresztik messze szálló repítőszőrös magvaikat. A szürke nyár (Populus × canescens (Aiton) Sm.) a fehér és a rezgő nyár természetes hibridje, mely utóbbitól erősebb gyökérsarj fejlesztő képességét örökölte. Megfelelő vízellátás mellett mindkét faj gyors növekedésű, látványos lombja miatt porzós példányai nagy parkokban dísznövényként is ültethetők, emellett homokfásításra és útsorfaként is telepíthetők. Puha fájuk elsősorban papírgyártásra alkalmas.