Crataegus monogyna

A galagonya a szélsőségek növénye, nem csupán jó alkalmazkodó képessége, hanem az azt övező hiedelmek okán is. Az ókori görögöknél és rómaiaknál a házasságba vetett hitet és a termékenységet, az angol költészetben a tavaszt szimbolizálta. Misztikus erejét a középkori Európában is elismerték, de az ókori civilizációkkal szemben ekkor már nem a jót, hanem a sötétséget vélték felfedezni benne. Ebben az időszakban a galagonyát a betegségekkel, a halállal és a boszorkánysággal társították. Napjainkra ezek a hiedelmek már kikoptak, így díszértéke újra előtérbe kerülhetett.Az egyik legelterjedtebb faj a nálunk is őshonos egybibés galagonya, melynek szabálytalan formájú bokrain április-májusban sűrűn nyílnak az ötszirmú, illatos virágok. A gyakorta cikkcakkos hajtásokon szórtan állnak a mélyen szeldelt levelek, melyekről könnyen felismerhető ez a faj. A virágokat az ősz folyamán tojásdad alakú, fényes, sötétvörös termések követik, melyek a madarak számára fontos táplálékul szolgálnak az őszi-téli időszakban. Ágai gyakran tüskések, jól bírja a rendszeres metszést, ezért nyírott és nyíratlan sövénynek is ideális.Az egybibés galagonyát időnként összetévesztik a szintén őshonos cseregalagonyával (C. laevigatus), melynek virágai azonban 2-3 bibét fejlesztenek, s melynek levelei kerekdedebbek, kevésbé mélyen szeldeltek. A két faj által alkotott hibridek (C. x media) között sok köztes forma létezik, ami megnehezíti az azonosítást. Az egybibés és a cseregalagonya közötti hibrid a híres ‘Paul’s Scarlet’, melynek telt virágai élénk rózsaszínűek. Az egybibés galagonya 10m-nél ritkán nő magasabbra.