Sambucus nigra

Egész Európában, így a Kárpát-medencében is elterjedt lombhullató cserje, mely május-júniusban nyíló tányérszerű virágzatáról, és ősszel fürtökben érő fényes fekete bogyóterméséről egyaránt könnyen felismerhető. Ez a 3-6 m magasra növő terebélyes növény jól alkalmazkodott az emberi beavatkozások által megváltoztatott környezethez, így gyakran tűnik fel utak szélén, elhagyott parlagokon, gyártelepeken is. A bodza a népi gyógyászatban ősidők óta, különböző betegségek orvosságaként élt a köztudatban, különösen a szegényebb népréteg körében, azonban számos más célra is hasznosították. Bogyóiból például különböző színű festékanyagokat nyertek ki, fájából pedig fúvós hangszereket készítettek.Mivel virága és gyümölcshúsa kivételével minden része erősen mérgező hatású, gyógyító célzatú használata nagy elővigyázatosságot és tapasztalatot igényelt. A népi hiedelmek a fekete bodzát boszorkányos, baljóslatú növényként tisztelték, s házaik mellé semmiképp se ültették, mivel úgy tartották, ez a misztikus növény vonzza a villámokat. A bodzavirágából készült tea, köhögéscsillapító hatással rendelkezik, a gyümölcséből készült szörp és lekvár pedig kifejezetten gazdag C-vitaminban.Maga a növény felfelé törő ágrendszerű bokor, melynek ágai ívesen kifelé hajlanak. Sötétzöld levelei csúcsos végűek, fogazottak, melyek ősszel világossárgás árnyalatúra színeződnek. Csillag alakú, csontfehér, illatos virágai bogernyőben nyílnak, ezekből fejlődnek őszre a mutatós bogyók, melyek nyersen fogyasztva igen mérgezőek! A növény egyes változatai rózsaszín virágokkal és bordós levélzettel rendelkeznek.