Többnyire alacsony termetű, gyakran már tövétől elágazó, terebélyes koronájú kis fa, különleges körülmények között (állandóan nedves, tápdús talajon, ápolás mellett) azonban nagy fává is fejlődhet – egy ilyen körülbelül 20 m magas példány látható a pesti Füvészkertben. Kérge hosszanti irányú repedésekkel tarkított, a fiatalabb ágak és gallyak kérge sima, sötétbarna, paraszemölcsös. Vesszői vékonyak, szürkésbarnák, hegyes, tojásdad, középbarna rügyei a vessző átmérőjénél nem nagyobbak. Levelei kerekdedek vagy tojásdadok, csúcsuk tompán kihegyesedő, válluk egyenes vagy kissé szíves, szélük csipkés. A levélnyél körülbelül fele olyan hosszú, mint a 3-6 cm-es levéllemez, melynek színi oldala fényes sötétzöld és csupasz, fonáka középzöld és a főér mentén világosbarna bolyhos szőrös. Fűrészes szélű, lándzsás pálhái lehullók. Apró, fehér, öttagú virágai 1,5-2 cm átmérőjűek, 4-10-tagú rövid fürt vagy sátor virágzatban lombfakadással egy időben nyílnak. Fényes, feketére érő csonthéjas termései átlagosan 6 mm átmérőjűek, egyszerre keserűek és édesek. Az egész növény, de különösen a kéreg megtörve erős kumarin illatot áraszt, ezért erős, kemény fáját pipaszár készítésére használják. A sajmeggy tarackokat és tősarjakat nem hoz, a legtöbb gyümölcstermesztésre alkalmas hazai talajtípuson jól fejlődik, ezért cseresznye és meggy fajták alanyául széles körben használják.